Az Ideg-elmegyógyászat 50 éves története Esztergomban - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

kezelésben kell részesíteni ugyan úgy, mint más szakmák betegeit és a kezelésnek eredménye is van. Hogy ez a meggyőző feladat milyen nehéz volt, azt csak az tudja, aki végig csinálta.

Az első hónapokban pl. mindenképpen „moribund” osztálynak óhajtották tekinteni osztályunkat vagy a városban működő egyetlen idegszakrendelés csak debilis, psychopatha, krónikus neurastheniás betegeket utalt be. Külön küzdelmet jelentett az is, hogy elhárítsuk az elmebetegeinket addig ellátó kórházból 30-40 krónikus, szociális otthonba való beteg áthelyezését, mivel azok területünkhöz tartoztak. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a területen mindössze 94 elmebeteg szociális otthoni ágy volt nagyon vegyes diagnózisú betegekkel.

Más szakmák orvosai az ideggyógyászatot alig tudták elkülöníteni az elme- gyógyászattól és a belgyógyászattól. Az agyi érbetegeket és neurotikusokat a belgyógyászat kezelte. Nem hallottak pl. a discus hernia műtéti gyógyításáról, a krónikus subduralis haematómáról, angiográfiáról, EEG-ről, EMG-ről. Nem ismerték a liquorvizsgálat fontosságát stb. Mindezt rövid hónapok alatt - még az átalakítás szakában - bizonyítani, illetve ismertetni kellett. A nehézségeket fokozta az is, hogy nem volt szakorvos, szakápoló, aki a főorvos szervező, gyógyító munkáját segítette volna. A tüdőosztály megszűnésével, az átmeneti hónapokat dr. Lehotka Mária belgyógyász hidalta át és belgyógyászati betegeket vett fel az osztályra. A főorvossal Debrecenből egy fiatal orvosnő és két szakképzett ideg- elmeszakápolónő jött, akik ebben az időben sokat segítettek az újonnan felvett ideg- és elmebetegek ellátásában. Külön ki kell emelni Wagner Nándor főápoló működését, aki már rövid idő alatt belátta, hogy az addigi, szinte szanatóriumi jellegű tüdőosztály mennyire különbözik egy akut betegeket ellátó és kezelő ideg-elmeosztálytól. Mindenre kiterjedő figyelme, fegyelmező magatartása, alapos ápolói szaktudása egyik legnagyobb segítőtársa lett a főorvosnak.

A műszerek beszerzése, vizsgálatok megindítása, laboratóriumi munka megszervezése mellett szakápolói tanfolyamot is be kellett indítani és még né-ihány orvost szerezni, majd szakorvossá képezni. Meg kellett győzni a kórház vezetőségét és a megyei vezetőket arról, hogy mennyire más az ideg- és elmegyógyászat, mint ahogyan azt gondolják. Az elmegyógyászatban, abban az időben indult el a „nyitott kapu” elv megvalósítása. Ami szintén komoly problémát jelentett, hiszen mindenki félt az elmebetegektől, mivel azt gondolták, hogy a betegek szabadon, bármikor kimehetnek az épületből és megzavarják a város nyugalmát.

6