Az Ideg-elmegyógyászat 50 éves története Esztergomban - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Az osztályalapító dr. Leel-Őssy Lóránt 2008. május 20-án hunyt el. Egykori tanítványa, a ma Londonban élő prof. dr. Révész Tamás többek között így emlékezett meg mesteréről:

Leel-Őssy Lóránt 1927 - 2008

„Leel-Óssy Lóránt 1927. július 25-én született a Bibar megyei Berekböszörményben. Nyolc éven át volt Mezőtúron, a jeles református főgimnázium bentlakó diákja, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. Iskolájára hosszú évtizedek múltán is elismeréssel és úgy emlékezett vissza, mint ahol a „tanárok nemcsak szaktárgyukra, hanem erkölcsre, jellemes magatartásra” is nevelték a diákokat.

Orvosegyetemre Debrecenben járt, ahol 1952-ben “summa cum laude” minősítéssel végzett. Egyetemi évei alatt a lélektan iránti vonzalmának köszönhetően kezdetben az elmegyógyászat felé orientálódott, erre utal, hogy az eminens belgyógyásztól, Gábor Auréltól még medikusként megtanulta az asthmás betegek hypnozissal való kezelését. Sántha Kálmán professzor előadásai keltették fel érdeklődését az ideggyógyászat és az idegsebészet, majd a neuropatológia iránt. A gyógyítást, oktatást és a kutatást harmonikusan ötvöző debreceni idegklinikán, mint extern ista kapcsolódott be a klinikai, majd később a neuropatológiai munkába. Az ambulancián Rusz Sándor tanársegéd mellett megtanult anamnézist felvenni, elsajátította a precíz betegvizsgálatot, és megtanulta értékelni a pontos diagnózisok jelentőségét.

Később, amikor már a neuropatológiai laboratóriumban dolgozhatott, néhány délelőtti előadás után a napi munkája a szövettanon telt el agyszöveti minták beágyazásával, blokkok metszésével és a szövettani metszetek festésével, de feladataihoz hozzátartozott a neuropatológiai laboratóriumot vezető Háberland Katalin vagy a Sántha professzor által diktált agyboncolási leletek megírása is. Jó rajzkészségét neuroanatómiai és patológiai ábrák készítésében kamatoztatta, így Sántha professzor vázlatai alapján készítette el az akkor készülő első magyar idegsebészeti könyvfejezet egyes ábráit, amelyet Sántha professzor a Hedri Endre által szerkesztett „Részletes sebészet” című könyvhöz írt. A laboratóriumi munka, a neurológia és neuropatológia tanulása sokszor az éjszakába nyúlt. Ilyenkor barátjával, Balajthy Bélával már csak gyalog tudtak hazamenni a debreceni Nagyerdőben lévő idegklinikáról, mert éjfél után már nem járt a villamos.

21