In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
bői a virágból sokat leszakítunk, és jelképesen idetesszük azokat. Bár tudod, a köztiagy és a vékonybél... Gábor! Csak ne fájjon! Professzor Úr! Neked nem fájt, de nekünk nagyon... Emlékképek prof. Dr. Leel-Őssy Lórántról Dr. Garzuly Ferenc főorvos c. egyetemi tanár Sokszor találkoztam vele, külföldi és belföldi neurológiai és neuropatológiai rendezvényeken. Tíz évvel fiatalabb voltam, de ezt a beszélgetések során sohase éreztette velem, mindig barátságos volt és állandóan aktív, körülötte mindig történnie kellett valaminek, úgyhogy egy idő után már úgy éreztem, hogy valójában ő a fiatalabb kettőnk közül. Származása miatt rögtön a víz alá nyomták, de sikertelenül, még az esztergomi „sarokba állítva” is feltalálta magát, észrevette a sokirányú ténykedés lehetőségét, és a tudásvágy és a tenni akarás meghozta gyümölcsét. Kicsit hasonló pályán mozogtunk, vidéki kórházban, klinikai munka mellett neuropatológiával is foglalkoztunk. Kiemelkedőnek gondolom a MIÉT Tiszántúli Szakcsoportjának alapításában és munkájában való részvételét, ennek történetét meg is írta. A háromnapos és három szakmára - az ideggyógyászatra, pszichiátriára és idegsebészetre - támaszkodó vándorgyűlések egy idő után „országos” rendezvénnyé váltak, ugyanis a Dunántúlról is sokan látogatták. Mi is többször hallgattunk ott és tartottunk előadásokat, és a rendezvény egy alkalommal - amikor már kimozdult a helyéről - Szombathelyre is ellátogatott. A Tiszántúli Szakcsoport aztán fokozatosan vesztett jelentőségéből, a három szakma különvált egymástól, az összejövetelek lassan megszűntek. Bennünk azonban olyan nyomot hagytak, hogy ezeknek a mintájára, de kicsit eltérő formában hoztuk létre, közel húsz évvel ezelőtt, a ma is működő Nyugat-Pannon Neurológiai Konzultációs Fórumot. Mindketten egyaránt éreztük, hogy a neurorehabilitáció fontos szerepet kap majd, itt Szombathelyen szerveztük meg 31
