In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Leel-Őssy Lóránt temetése Megilletődve és szomorúan állt a tömeg 2008. május 30- án a Belvárosi temetőben a ravatal előtt, ahonnan utolsó útjára kísértük prof. Dr. Leel-Ossy Lórántot. Pák Gábor a Vaszary Kolos Kórház orvosigazgatója így búcsúzott: 10 hónapja sejtjük, 8 hónapja tudjuk, most mégis értetlenül állunk. A mindennapi közelség, a pár héttel ezelőtti beszélgetés, azt a reményt keltette bennünk, hogy van még hátra, hogy még korai a búcsú, hisz azzal jöttél ki a mű­tőből, hogy rájöttél valamire... A köztiagy és a vékonybél, mert „az idegrendszer legfőbb jellemzője a topográfiai differenciáltság”. Az élet most is kiszámíthatatlanul zajlott. Te, aki fiatal korodban oly sok meg­különböztetés áldozata voltál, származásod, családi indíttatásod kapcsán, életed végén is áldozat lettél. Hamarabb, mint ahogy számítottuk, de rövidebben, mint ahogy ez szokványos. Hála Istennek, hogy szenvedésmentesen. 1968-ban kerültél Esztergomba, századeleji állapotok, kitört ablakú tüdőszana­tórium épülete, egy nyugdíjhatáron lévő orvos, egy ápoló, és a megyében uralkodó teljes kaotikus rendezetlenség fogadott, a helyi orvosi kar gyanakvásai mellett. Ki lehet ez? A szomszédban Sánta Kálmán... A várost csak hírből ismerted, barátaid, harcostársaid, kollegáid nem voltak, az általad bevezetett új módszerek viszont ezt igényelték volna. Segítőtársak nem voltak, mindent egyedül kellett megoldanod, a betegellátást, a dorogi konzíliumo­kat és a szervezőmunkát is. Nyitott kapu elve. „Az elmebetegségek gyógyíthatók”. „Nincs kiközösítés”, ezek ismeretlen szempontok voltak errefelé. Afanyalgák legyin­tettek. Te töretlenül harcoltál, bizonyítottál, meggyőztél, a kétségeket oszlattál el, majd hamarosan elérted, hogy az új formát elismerés honorálja, a trend változott. Az osztály orvoslétszáma feltöltődött, a szakdolgozók magas színvonalon dolgoztak és hozzáláttál a megye neuro-pszichiátriai ellátásának megszervezéséhez. Pár év alatt az EEG, az angiográfia, a carotis doppler, a RES-kezelés, a likvorürítéses eljárások, a betegek fizikális vizsgálata, a pszichoterápia napi gyakor­lattá vált, iskolát teremtettél úgy, hogy idekerülésedkor egy kollegát hoztál magad­dal. Hihetetlen munka volt, úgy idegi, mintfizikai téren, dejöttek az eredmények. Rád köszöntek az utcán, mi örültünk, ha megszólíthattunk, felálltunk, ha bejöt­tél, elhallgattunk, ha megszólaltál, és jókat kuncogtunk fanyar humorodon, ered­ménytelenül próbálva utánozni jellegzetes kézmozdulataidat. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom