In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
EDESAPAM Köszönöm, a megtisztelő felkérést arra, hogy írásban emlékezzem meg nagyon szeretett, felejthetetlen Édesapámról, Dr. Leel-Ossy Lórántról. Nem a szakmai pályafutásáról, nem az érdemeiről, hanem az Emberről, elsősorban az Édesapáról. Igyekszem ennek eleget tenni, bár nagyon nehéz, mert a „bennem élő” Apukámhoz, elválaszthatatlanul hozzátartozott a hivatása. Az, hogy ő orvos, egy volt vele. Mióta az eszemet tudom, Őáltala kimondatlanul hozzánk, a családhoz tartoztak a betegek és a kórház is. A beteg ember iránti tisztelet, a segítségnyújtás és támogatás mind, egészen kicsi gyermekkorom óta előttem élt, ezzel meghatározva későbbi hivatásomat is. Állandóan láttam, benne éltem abban a törekvésben, gyakran harcokban is,a mivel Édesapám-épp az idén 50.éve- Esztergomba költözésünktől kezdve létrehozta, majd korszerűsíteni kívánta Esztergom város, ezzel együtt Komárom Megye ideg-elme ellátását, a kórházi komplex ideg- gyógyászati és ambuláns ellátást. Többek között küzdött a pszichiátriai betegek elfogadásáért és „felszabadításáért” nagy ellenállásokat leküzdve az osztályán megvalósította az „open door” -t. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy Édesapámra való emlékezésemet papírra vethetem, továbbá, mert ez által, a gyakran felidézett emlékeimen túl több, eddig csupán mélyen bennem élő emlékkép-töredék is gondolattá formálódhatott. Mivel Szüléink elválaszthatatlan egységben éltek, ezáltal emlékezésemben több helyen múlt időt használok annak ellenére, hogy Édesanyánk az Úr kegyelméből jó egészségben, aktivitásban velünk van. Lóránt bátyámmal együtt elfogultság nélkül mondhatom, hogy csupán kellemes és szép emlékeket őrzünk Szüléinkről, kora gyermekkorunktól kezdve 2
