In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

egy egyetemi városban, különösen pedig a fővárosban. Itt alig tudunk összejönni

tízen-húszan egy-egy rendezvényen

.....nagyra becsülöm a kevés kivételt, és ahogy

tudom, segítem őket.

Milyen a lakosság idegállapota? Napjainkban milyen tendenciák érvényesülnek?

A sajtóból, rádióból, televízióból olvasottak, hallottak, látottak nálam autenti- kusabb választ adnak erre: Magyarország a világon előkelő helyet foglal el az ön- gyilkosságok, depressziók, agyi érbetegségek, rosszindulatú daganatok, alkoholizmus, balesetek statisztikusan megállapított sorrendjében. Mindezek sok mindent kifejeznek egy ország gazdasági helyzetéről, általános kultúrájáról, egészségügyi ellátásáról és természetesen a lakosság közérzetéről. Én magam sok szomorú, rezignált vagy ideges, indulatos embert látok, aminek mindenki ismeri az okát. A fenti betegségek gyakorisága, az emberek rossz közérzete a növekvő bűnözéssel, bizonytalansággal együtt, a bennünk élettanilag meglévő szorongást és félelmeket fokozzák. A közeljövőben - hacsak valami csoda nem történik - ezek a tendenciák határozzák meg létünket.

Hogyan élsz most nyugdíjasként, hogy telnek napjaid?

Nyugdíjazásom után hívtak Berlinbe és Uppszalába is dolgozni, de a hazai neuropatológia és az itteni betegek, s nem utolsósorban lokálpatriotizmusom itthon tartottak.

Tekintettel arra, hogy mindig igen aktív - átlag napi 14-16 órát dolgozó - ember voltam, igyekeztem magam biztosítani nyugdíjas időmre is. Két év után, úgy érzem, „túlbiztosítottam” magam, azaz még többet vállaltam és tűztem ki célul, mint aktív koromban. Természetesen az anyagiak miatt is kénytelen voltam és vagyok vállalni feladatokat. Röviden összefoglalva ma is nagy kedvvel gyógyítok, kutatok, tanítok, írok, tanulok és egy keveset szórakozom is. Ezen ténykedéseimnek a súlypontja az adott helyzet szerint változik. Komoly törekvésem az, hogy a világhírű magyar agykutatás gyakorlati, mikroszkópos részét megőrizzem, és tovább fejlesszem, hiszen ezért is vállalom ezt az önálló munkát Miskolcon harminc éve, most pedig másfél éve Tatabányán. Mindkét helyen, mint azt a klinikai munkámban is tettem, az utódok nevelése elsőrendű feladatommá vált....

Pifkó Péter: „Utazás a koponyák körül” Új Forrás 1996.3. sz.

13