In memóriam prof. Dr. Leel-Össy Lóránt - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
jóakaró tanárom azt ajánlotta, hogy változtassam meg a nevem. Mint egyetemista annyit tettem csak meg, miután igen sokunkat megfélemlítettek, hogy első tudományos dolgozatomra „Lelősi”-t írattam. Ma ezt a kis névmódosítást is szégyellem, mert soha nem tagadtam meg a szüléimét, mint egyesek érdekből megtették. Életed alakulását meghatározta-e a szülőföld, Bihar megye, közelebbről szülőfalud, Berekböszörmény és a család? Nem voltam és nem vagyok lokálpatrióta típus. A körülményeim nem tették ezt lehetővé, hiszen édesapám lelkészi állomásai (Kismarja, Berekböszörmény, Sarkad), majd egyetemi éveimben Debrecen határozták meg lakóhelyeimet. Közben volt hét nagyon szép gimnáziumi évem Mezőtúron. Egy biztos, hogy alföldinek, biharinak, partiuminak tartom magam, de mivel az életem, családom élete Esztergomhoz kötődött, és jó alkalmazkodási készségem mellett büszke vagyok hazánk első királyi székhelyére is, továbbá életművemet, egy önálló nagy kórházi osztályt itt alkothattam, most már esztergominak tartom magam ......... Hogy kerültél az orvosi-pályával Egy lelkész családban, ahol három fiú volt, egyiknek illett papnak menni, de végül egyikünk sem lett az. Egyik bátyámat már tízéves korában eljegyezték a katonasággal, a másik bátyám komoly, papnak készülő gyermek volt, de rajtam is átfutott a papság gondolata. Előbb természetesen én is jelentkeztem a katonaiskolába, mert az „menő” volt, de szerencsére rövidlátó voltam és nem vettek fel. Azután vegyészmérnök akartam lenni, mert nagyon szerettem a kémiát. Számtanhoz, mértanhoz nem sok érzékem volt a jeles ellenére sem, de átvillant rajtam a gépészmérnökség gondolata. Szüleim voltak a legjobban meglepve, amikor 1946-ban, pár hónappal az érettségi 10
