Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
Előszó
„ Végül igaz elismeréssel emlékezik meg a város szolgálatában kifejtett hosszú és odaadó szolgálatáról, melyet mindenkor a szív, a gondosság és az embertársak szeretete vezetett, és amelyet a városi közkórháznak, valamint a közegészségügy érdekeinek szentelt. Ezért elhatározza, hogy érdemes tevékenységét elismerésül jegyzőkönyvbe megörökíti, és Isten áldását kéri további tevékenységeire.” Nem élvezhette azonban sokáig a pihenést, mert 1933. február 11.-én életének 66. évében meghalt. Az Esztergom és Vidékében megjelent nekrológjában így írtak róla: „A kórház és a családja volt, ahol leélte nemes életét, de mindkét helyen a szeretet és lelkiismeret szava irányította cselekedeteit. Az orvosok és családfők mintaképe volt. Sokakat meggyógyított és sokaknak megmentette szemevilágát” A Belvárosi temetőben óriási részvét mellett temették el. Sírjánál, utóda dr. Rajner János mondott búcsúbeszédet. Ma már alig ismerik nevét szülővárosában. Vándor Józsefnek - Esztergom egykori rendőrkapitányának - Effner Magdolnával kötött házasságából egyetlen gyermekként született 1867. június 21-én. Középiskoláit szülővárosában végezte. A családi hagyomány szerint későbbi feleségével, Nagy Margittal az 1878-as dunai árvíz során találkozott először. Nagy Pálék a Dunasoron laktak és a mentés során édesapja mellett volt, és segédkezett all éves Ödön. Egyik feladata volt, hogy vigyázzon az akkor még csecsemő Margitkára, míg a felnőttek az értékeket mentik. Édesapja korán meghalt és nagy anyagi nehézségek árán végezte az egyetemet. Előfordult, hogy gyalogosan vágott neki a Budapest-Esztergomi útnak, mert vonatra nem volt pénze. 87
