Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
Előszó
Ezért betegei rajongtak érte, szerették fanyar humorát, gyógyítását, lelkiismeretességét. Orvosként a gyakori klinikai ügy eletekben turbulens időket éltünk át együtt, orvosi élete, munkája példaértékű, irányjelző volt számunkra. Tiszteletre méltó, közkedvelt személyiség volt. Rá igaz volt az író és orvos, Németh László mondása, hogy jó orvos csak jó ember lehet. Ó jó volt a szó nemes egyszerűségében, reneszánsz műveltségű, intellektuális ember volt a javából, egy fábólfaragott. Felette állt minden orvosi klikknek és szekértábornak. Volt ambulanciavezető, szintvezetö, egyre feljebb került az orvosi ranglétrán. Gyógyszeres kezelési, káprázatos tudása révén Békés Miklós, Török Eszter és Matos Lajos tanítványaként az ezredfordulón kinevezték a GO KI Klinikai Earmakológi- ai Osztályának az élére. Orvosi élete itt teljesedett ki: már régóta rajongott a kar- diovaszkuláris klinikai farmakológiáért, számos ma használatos, fontos külföldi és hazai gyógyszer kifejlesztésében vett részt. Vizsgálati eredményeit hazai és külföldi kongresszusokon adta elő, hazai és nemzetközi szaklapokban, könyvekben publikálta. Orvosi munkája elismeréseként ö kapta meg először a Török Eszter Emlékérmet. Nyugdíjba vonulása után is rendszeresen bejárt az ambulanciára rendelni, a gyógyítást haláláigfolytatta. Kedves Gyulai Hiányozni fogsz mindnyájunknak, de emlékezni fogunk huncut mosolyodra, szemed fürkésző tekintetére, az arcodra, a gesztusaidra, az orvosi hitvallásodra, hogy a gyógyítást művészi szintre lehet emelni. Elment közülünk egy igaz, jó ember, egy, a szakrális értelemben vett nagyszerű, gyógyító orvos, de egy fényes csillaggal több lett oda-fenn az égen. A Főorvos Úr nagyon sok embert kezelt, sokat meggyógyított, sokaknak visszaadta az élet örömét, de sajnos magát az utolsó percekben már nem tudta egyedül meggyógyítani. Tisztelt Gyászoló Családi Csak az őhozzá közel állók tudták róla, hogy a gyógyítás mellett rajongott a művészetekért, a zenéért, a jó írásokért, a színházért, a versekért. Ha a halálfelkészülten éri, bizonyos vagyok benne, hogy megkért volna arra, hogy mondjak valami megnyugtató, szép üzenetet a családjának, szeretteinek. Polák Gyula főorvos úr, választásom szerint most a kolozsvári, 50 éves korában elhunyt Reményik Sándor egyik versének néhány sorával búcsúzik tőlünk: ..„Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban. Viszontlátásra a Hold udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán.” 68
