Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

1901 decemberében Bars megye főispánja tb. főorvosi címmel tüntette ki.

„Ez a kinevezés fényt vet azokra a kedves emlékekre, a melyeket dr. Gedeon vonzó egyénisége és nagy tudása Bars megyében maga után hagyott"- Irta ez alkalomból az Esztergom és Vidéke.

1906 májusában Gyapay Pál főispán Esztergom Vármegye tb megyei főorvosává avatta.

Megelégedéssel tölthette el, hogy Endre fia 1906-ban filozófiai doktor lett a magyar kir. egyetemen. Megélhette unokájának, Gáborkának a születését is.

1911-ben kezdődött betegsége. Először csak torokgyulladásra gondolt, de hamarosan világossá vált számára is, hogy a gégéjét és a tüdejét is tbc támadta meg. Korának terápiás lehetőségei igen csak szűkösek voltak.

Lussinpiccolóban ( Mali Losinj) a napfény, a tengeri levegő sem segített. Állapota fokozatosan romlott. „Családját vigasztalva bámulatos lelkierővel viselte szenvedése kínjait”

1912. november 23-án hunyt el.

„Meghalt dr. Gedeon Kálmán, a prímási uradalmak főorvosa, kit az egész város osztatlan tisztelettel vett mindig körül. Nyájas, finom modora, mely nem csak pácienseivel szemben nyilatkozott meg oly kiváló módon, hanem embertársai iránt is, számos barátot szerzett a lelkiismeretes, képzett orvosnak.

Baját — gége és tüdősorvadás — a legutolsó pillanatig is nagy megadással tűrte. Orvos létére nagyon jól tudta, minő pusztító kór rövidíti napról-napra életét. Nem zúgolódott, hanem az Isten szent akaratába vetett erős hittel viselte el annak következményeit. Kívánságára Brühl Józsefprelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános, kinek a betegszintén orvosa volt, ellátta őt az utolsó szentségekkel. Ajtatosan meggyónt s magához vette az Úr testét. Később arra kérte a plébánost, hogy küldjön neki egy halálról szóló elmélkedési könyvet. Ez a szép kívánsága is teljesült. A minő jó, előzékeny, kedves ember volt életében, oly jól halt is meg, példát adván minden kath. orvosnak, hogy kell gondoskodnia az embernek nemcsak a testéről, hanem — ami a fő — a leikéről is”.

18