Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

DR. FEICHTINGER SÁNDOR (1817-1907)

Feichtinger Sándor 1817. szeptember 17-én született Esztergomban, Szentgyörgymezőn a kanonok házak végében levő tiszttartói házban.

A kir. városi nyilvános elemi iskolába járt. Amikor 1825-ben a hercegprímás Rudnay Sándor meglátogatta az iskolát, a gyermeki üdvözlőbeszédet Feichtinger Sándor mondta el.

Rudnay Sándor utóda Kopácsy József, Feichtinger Ferencet szerette, tisztelte és jól ismerte annak családját is. Nem véletlen tehát, hogy az egyetem elvégzése után, az 1840-ben Budán megjelent orvosi értekezését - Animália vertebrata Hungáriáé - a prímásnak dedikálta Feichtinger Sándor.

1843. január 6-án Kopácsy őt nevezte ki uradalmi orvosának, de ha bármi egészségével kapcsolatos problémája támadt Feichtingert hívatta.

Mint uradalmi orvos a Bazilika építésénél előforduló egészségügyi ellátás is az ő feladata volt. Ez döntően a sérülések ellátását jelentette. 1847 márciusától októberig, naponta 2x látogatott el az intézménybe, és kezelte az ide került betegeket.

A prímás haláláig, 7 éven keresztül volt annak háziorvosa.

A katolikus egyház feje, akit a „kitűnő szónok, lelkiismeretes főpásztor, jó politikus, bölcs békéltető és az emberi jóság mintaképe jelzőkkel látta el az utókor” 1847. szeptember 18-án hunyt el. Életének utolsó 7 napjában végig mellette volt

14