In memoriam Dr. Gönczy Béla - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
cár a ennek megvalósítása nekem mégsem sikerülne, lelkiismeretem nyugodt, hogy a közönség, a kórház s a közegészségügy érdekében részemről minden megtörtént, aminek megtörténnie kellett. ” A kórház az 1930-as évet 42 432 pengő deficittel zárta 4 pengős ápolási díjjal, 52 013 ápolási napot teljesített. Gönczy Béla a zárszámadás alkalmával így fogalmazott: „ A kórház mindent elkövetett, hogy a rendelkezésére bocsátott hitelkeretet túl ne lépje, de ez a legnagyobb megszorítások mellett sem volt lehetséges, annak legnagyobb oka az, hogy kénytelen volt mégis több betegetfelvenni, mint ameny- nyire fedezete volt, tekintettel arra, hogy az orvos kettős felelőssége miatt, mindezt elkerülni nem lehetett. ” 1932 késő őszén nem csak Vándor Ödön, hanem Gönczy Béla is betegszabadságra kényszerült. December 3-án, még figyelemmel kísérte az Országos Stefánia Szövetség fennállásának 10 éves jubileumán rendezett ünnepségeket. Az év végén, december 15-én a két évfolyamtárs, a közel 4 évtizede együtt dolgozó kollega, Vándor Ödön és Gönczy Béla egyszerre adták be kérelmüket a nyugdíjazásra. A város Képviselőtestülete március 1-i hatállyal, mindkettőjük kérelmét elfogadta. A Város képviselőtestülete így emlékezett meg róla: “Amidőn pedig dr. Gönczy Béla e.ü. főtanácsos, kórházigazgató főorvos a város tényleges szolgálatából távozik, el nem mulaszthatja a képviselőtestület, hogy érdemeiről külön is meg ne emlékezzék. Dr. Gönczy Béla személye valósággal összenőtt a városi közkórház intézményével, annak építése, fejlesztése s üzemének a legnehezebb viszonyok közt valófenntartása állandó odaadó gondja volt, míg a betegeknek ezrei áldották az orvosi kezét, mely enyhülést és gyógyulást nyújtott. Ezért, midőn a város tényleges szolgálatából távozik, érdemeit jegyzőkönyvbe megörökíti, s értük elismerését fejezi ki, egyben pedig kívánja, hogy a megérdemelt nyugalmát sokáig jó erőben élvezhesse.” Sajnos nem tudta sokáig élvezni! 1933. szeptember 6-án lakásán, adta át neki Glatz Gyula polgármester a kormányzó elismerését a „Signum Laudis” elismerő oklevelét. November 12-én egy esős, hideg éjszakán hunyt el, életének 65. évében a XX. század egyik legnagyobb esztergomi orvosa. A helyi sajtó így emlékezett meg a temetésről: VÁROSI KÖNYVTÁR J Esztergom tóm? 17
