In memoriam Dr. Gönczy Béla - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
elbocsájtani és a betegeket más kórházba áthelyezni, vagy ápolás nélkül a sorsukra hagyni.” A teljes kórházi csődöt a minisztérium előlegfizetéssel védte ki, de általános megszorító intézkedések bevezetésére is sor került. A 49 500/1923 IV.sz. minisztériumi körrendelet az országban mindenhol a személyzet csökkentését írta elő. Gönczy Béla véleménye az volt, hogy ha a miniszteri rendeletet szó szerint meg kell valósítani, akkor ő nem vállal felelősséget a következményekért. Emlékezzünk meg arról is, hogy 1924-ben Gönczy Bélát újabb, magas elismerés érte. Az Esztergom és Vidéke ezt írta az igazgatóról: „Nincs Esztergom Vármegye legfélreesöbb falujában ember, ki Gönczy doktor nevét nem ismerné és az általa meggyógyított betegek ezrei hálávalfoglalják imájukba nevét.” Február 11-én a Vármegyeházán Huszár Aladár főispán adta át a kórház igazgatójának az egészségügyi főtanácsossá történt kinevezéséről szóló okmányt. A főipán köszöntésére Gönczy Béla így válaszolt: „Mélyen meghatva veszem át Méltóságos Főispán úrtól az egészségügyi főtanácsossá történt kinevezésemről szóló okmányt. Egyúttal hálás köszönetemet fejezem ki, hogy méltóságod ehhez olyfényes keretről gondoskodott, midőn akaratátfejezte ki, hogy ez nyilvánosan meghívott közönség jelenlétében történjék. De mélyen meghat maga a kitüntetés ténye azért is, mert látva e díszes keretet, jutok igazán annak tudatára, hogy mily jelentősége van e kitüntetésnek. Esztergom közönsége bár jóakaró bírálója működésemnek, én teljes tudatában vagyok gyarlóságomnak, s ha mégis érdemesnek találtattam e magas kitüntetésre ennek kulcsát, abban találom, hogyfiatalon jutottam egy nagy hatáskörhöz, melyből aztán évtizedeken át sokat aknáztam ki, iparkodtam mindig legjobb tudomásom szerint teljesíteni a kötelességemet s mindigaz igazság elérésére törekedtem. Most, hogy e kitüntetés megtörtént, legelemibb kötelességemnek tartom hálámnak kifejezést adni mindazoknak, kik vagy oly információkat adtak rólam, melynek alapján, a legfelsőbb helyen a kitüntetésre méltónak találtattam, vagy azoknak, akik e kitüntetés létrejöttéhez bármiként is hozzájárultak. De nem kevésbé érzem magamat kötelesnek arra, hogy köszönetemet fejezzem ki mindazoknak is, akik egész kórházigazgatói működésemben, de különösen az új 13
