Szállási Árpád: Lenhossék Mihály Ignácz mint Esztergom megyei főorvos gyógyszertani beadványa (1964)

külözhetünk és melyek csak a kereskedelmi haszonlesést és az ebből folyó fényűzést szolgálják. Ez végülis a gyógyszertárakban is utat talál és az orvosok véleményét is meghódítja, amely által a gyógyszerek fokára emelkednek.

Vannak azonban ezeken kívül még olyanok is, melyek különleges hatását az orvosi Tudomány aligha nélkülözheti ugyan, de ezek is hazai szerekkel helyettesíthetők.

Az Orvostudomány hasznossága és az emberi nem java megkívánja, hogy az orvosi felszerelés egyszerűbb állapotra legyen hozva és azokat a gyógyszereket, melyeket kéznél tartunk, alaposan megismerjük, nehogy a külföldi szereknek a hazaiakkal szemben könnyen előnyt adjunk. Hallgatok azokról a gyógyszerekről, melyek beszerzését az ország pénzügyi helyzete eleve kizárja és melyek amúgyis csak a kereskedelemnek és a nyerészkedésnek hoznak hasznot.

Esztergomban, 1808. december 10-én

Lenhossék Mihály s. k. tekintetes Esztergom vármegye rendszerént való tisztiorvosa”.

A fenti beadványt közvetlenül a pesti élettani tanszékre való kinevezése előtt írta. Kinevezése e beadvány tükrében is érthető és indokolt. Magas ívelésű pályája ilyen állomásokkal büszkélkedhet; élettan tanszék Pesten (két évig dékán); majd az akkori idők leghíresebb, a bécsi egyetemen élettantanár (itt szintén két évig dékán); a reformkori Magyarországra hazatérve haláláig hazájának „pro- tomedicusa’'. Közben megkapta a svéd Wasa-rendet. Érdemei közismeretek. Talán az sem véletlen, hogy a nagy magyar reformer, Széchenyi István barátja és háziorvosa volt. Rá emlékezve önkéntelenül is Arany Jánosnak Széchenyi emlékezetére írott sorai jutnak eszünkbe:

,,Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul.”

6

83