Az esztergomi belgyógyászat története II. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

Örömmel mondott igent a kérésre és ettől kezdve szoros szakmai és emberi kapcsolat épült ki közöttük. Sok évvel később egy beszélgetésben így nyilatkozott főnökéről:

„Azt mondhatom, hogy mindent tőle tanultam, gyakorlatban és az elméletben egyaránt. Az Ő útmutatása szerint próbáltam megszerezni azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy kardiológusként működhessek.”

Kinevezése természetesen átalakította mindennapjait. Megszűntek például a hosszú évekre visszatekintő keddi ügyeletek, melyek összekovácsolták a kórház másodorvosi karának egy részét, hisz akkoriban az ügyeletek egymás munkáját segítő közösségi események voltak.

A szakellátás mellett közös vacsorák, baráti beszélgetések jellemezték ezeket az éjszakákat, ahol a sebész, a belgyógyász, az urológus a késő éjszakába nyúlóan vitatták meg a szakmai kérdéseket és a világ történéseit. A munkahelyi barátságok a magánéletet is családokat is összehozták.

Az évek múlásával a másodorvosok egy jelentős része főorvos lett és megnőttek a gyerekek is.

Dinnyés József számára szakmai biztonságot jelentett az a tény, hogy korábbi főnöke nyugdíja mellett még vállalt kardiológiai rendelést. Ezt a biztonságot azonban az új osztályvezető nem sokáig élvezhette. 2004. február 11-én váratlanul elhunyt Szontagh Csaba. Megrendültén gyászolta nem csak az osztály, hanem az egész kórház közössége is.

Dinnyés József élete is alapvetően átalakult az osztályvezetői feladatok elvállalásával, különösen Szontagh Csaba halálával.

Életének jelentős részét addig is az intézményben töltötte, ezt követően viszont 2 szint betegellátásának irányításával kellett megbirkóznia.

jellemezték. A közel egyidős gyerekek az orvos

13