Az esztergomi belgyógyászat története I. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

Lengyel Etelka /1911. a.n. Szabó Margit / szülésznő Dr. Mailász Tiborné / 1913. Legény Irén / laboránsnő Bakonyi Éva / 1925. a.n. Báthory Ibolya / gyógyszeradagoló Tingyela Mihály 1913. a.n. Farkas Lujza / műtős ápoló Kohut Bertalan / 1905. a.n. Gilányi Zsófia / rtg. ápoló Petruska Sándor /1926. a.n. Elzer Rozália / bel. Ápoló Valkó Gyula /1896. a.n. Pekárik Mária / bel. Ápoló Kovács Anna /1923. a.n. Stefancsik Anna / ápolónő Térjünk most még vissza a 30-as évekre: 1941 júniusa az ország számára tragikus, jövőnket meghatározó lépést hozott. Bárdossy László miniszterelnök parlamenti jóváhagyás nélkül bejelentette júni­us 27-én az ország hadba lépését Németország oldalán. A kórház életében és a belgyógyászat történetében ugyanekkor pozitív változá­sok történtek. Június 20-tól a közeli leányiskolában helyezték el a belgyógyászati betegeket és megkezdődött a II. pavilon új­jáépítése, mely emeletráépítéssel is járt. Az építőanyagok beszerzése nagy nehézségbe ütközött. „Az építkezés 657443/11-1941 NM sz. alatt a Honvédelmi Minisztérium által katonai építkezésnek minősíttetett”. Ennek ellenére a rekonstrukció nehezen haladt. Az építőanyagokból egyre több he­lyen óvóhelyeket kellett létrehozni. Végül is az átadást 1943 szeptemberére valósították meg. A gyógyító munka az egyre nehezebbé váló körülmények ellenére a belgyógyá­szaton sem állt le. 1942-ben az osztály már rendelkezett EKG készülékkel is. Városi szinten foglalkoztak az új gép működte­tésével. A május 29-i ülésen a következő határozatot hozták: „Esztergom város kép­viselőtestülete...hozzájárul ahhoz, hogy az elektrokardiográf (szívműködést vizsgáló 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom