Az esztergomi belgyógyászat története I. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

Lengyel Etelka /1911. a.n. Szabó Margit / szülésznő Dr. Mailász Tiborné / 1913. Legény Irén / laboránsnő Bakonyi Éva / 1925. a.n. Báthory Ibolya / gyógyszeradagoló Tingyela Mihály 1913. a.n. Farkas Lujza / műtős ápoló Kohut Bertalan / 1905. a.n. Gilányi Zsófia / rtg. ápoló Petruska Sándor /1926. a.n. Elzer Rozália / bel. Ápoló Valkó Gyula /1896. a.n. Pekárik Mária / bel. Ápoló Kovács Anna /1923. a.n. Stefancsik Anna / ápolónő

Térjünk most még vissza a 30-as évekre:

1941 júniusa az ország számára tragikus, jövőnket meghatározó lépést hozott. Bárdossy László miniszterelnök parlamenti jóváhagyás nélkül bejelentette június 27-én az ország hadba lépését Németország oldalán.

A kórház életében és a belgyógyászat történetében ugyanekkor pozitív változások történtek. Június 20-tól a közeli leányiskolában helyezték el a belgyógyászati

betegeket és megkezdődött a II. pavilon újjáépítése, mely emeletráépítéssel is járt. Az építőanyagok beszerzése nagy nehézségbe ütközött. „Az építkezés 657443/11-1941 NM sz. alatt a Honvédelmi Minisztérium által katonai építkezésnek minősíttetett”. Ennek ellenére a rekonstrukció nehezen haladt. Az építőanyagokból egyre több helyen óvóhelyeket kellett létrehozni. Végül is az átadást 1943 szeptemberére valósították meg.

A gyógyító munka az egyre nehezebbé váló körülmények ellenére a belgyógyászaton sem állt le. 1942-ben az osztály már rendelkezett EKG készülékkel is. Városi szinten foglalkoztak az új gép működtetésével. A május 29-i ülésen a következő határozatot hozták: „Esztergom város képviselőtestülete...hozzájárul ahhoz, hogy az elektrokardiográf (szívműködést vizsgáló

14