200 éve született Feichtinger Sándor - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

Befejezésként idézzünk még pár sort Feichtinger Sándortól, aki az orvossá avatásának 50. évfordulóján (1890- ben ) a következő gondolatot fogalmazta meg az őt ünneplőknek ( és nekünk is) :

„50 éve, hogy orvosdoktorrá, és ezen városnak polgárává lettem. .. Nincs Esztergom városában és a vele összeépített mellékvárosokban egy utca, talán egy ház, egy család sem melyben, vagy mint tanácsadó, figyelmeztető, vagy mint kezelő orvos meg ne jelentem volna. S kiket orvosi pályám kezdetén bölcsőben ringattak, azok ma unokáikat mutatják be nekem. .. Adjon Isten e városnak szebb jövőt, jobblétet, boldogságot, felvirágzást, szívben lélekben hazafiságban egyetértést egyesítést. ”

Önéletírását pedig a következő sorokkal zárta 1884. november 11-én:

„És most megbocsátasz Tisztelt Olvasó, hogy személyemnél oly sokáig időztem, mert minden alkalommal rámutatni akartam arra, hogy csak a testi és szellemi munka, a kitartás, a becsületesség, a haza javára való feláldozó törekvés ama fenséges eszmék, melyek hosszú évek során követettetvén, az egyénnek fennmaradást, megnyugvást, nem ritkán elismerést, sőt jutalmat is szerezni képesek ”

Végezetül virtuális sétánkat a Belvárosi temetőben, a családi sírboltnál befejezve, meg kell állapítanom, hogy Feichtinger Sándor emlékére annyi emléktáblát kellene felállítani, hogy a felhasznált márványból, bronzból talán egy szoborra is telne! Nevét, munkásságát nem csak Szent István városában kellene ismerni, de méltó lenne az országos hírnévre is!