200 éve született Feichtinger Sándor - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

volt a kormánybiztos Palkovics Károlynak. Sass István doktornak pedig húga volt az az „Erzsiké”, akiről Petőfi Sándor a Négyökrös szekérben megemlékezik.

Világos után Feichtingert félreállították, prímási orvosi állásából felmentették, a megyei főorvosi posztra is mást neveztek ki. Erről az időszakról így nyilatkozott:

..’’nem átkoztam a sorsomat és mellöztetésemet, nem estem kétségbe, mint sok más, nem adtam magamat iszákosságra, nem kerestem a mulatságban és a tivornyázásban kárpótlást, nem lettem gyászvitéz! Hanem megkettözttettem szorgalmamat, egész erővel az orvosi gyakorlatra adtam magamat, bízván ügyességemben, tudományomban és önérzetemben. ”...

1860-ban lehetett újra megyei főorvos. 1873-ban pedig Esztergom város közgyűlése elsöprő többséggel tette városi főorvossá és kórházigazgatóvá.

Nemcsak a szike volt gyógyításának eszköze. A láz legyőzésére kinint, vagy szalicilt használt, fájdalomcsillapítására ópium készítményeket.

Mint belgyógyász, ma sem vitatható kezelési alapelve „én a természet gyógy- erejében sokat bíztam mindig és ezért az expektativ metódusoknak barátja voltam. Igen szerettem az életmód-változtatásával és az ásványvizek használata által hatni. ”

Az érvágásra, mint gyógymódra a XIX. században főleg a falusi borbély sebészek nagyon rászoktak. 1877-ben, Esztergomban az érvágást vagy köpölyözést csak 4 borbély végezhette, a főorvos külön engedélyével.

Feichtinger Sándor bölcsességét mutatja az alábbi idézet önéletírásában: „egyik extramentum Simor János

volt, a másikba megy az emberiség,

alig múlt el a vérbocsátási mánia, jött utána Bécsből a Dr. Skoda vezetésével lett nichilizmus az orvosi gyakorlatba. Mi jobb, egyik sem!”

23