200 éve született Feichtinger Sándor - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)
ra megviselték, hogy korábban befejezte azt, és hazatért Esztergomba, ennek ellenére az úton gyűjtött fészkes növényeket (Compositae) meghatározta, és az eredményeket útitársaival együtt publikálta is (Részletes jelentés az 1872- dik évben tett társas kiránduláson észlelt fészkesekről (Compositae)). Naplójából tudjuk, hogy 1873-ban és 1874-ben Ugocsa vármegye flóráját kutatta, majd 1875-ben Zemplén és Ung vármegyében járt. Ezen útjait is az Akadémia támogatta, és bár ezekről a kutatásairól is készített beszámolókat, ezek nyomtatásban nem jelentek meg. Feichtinger Sándor miközben orvosként dolgozott fontos szerepet játszott a hazai flóra feltárásában is, ezért kétszer is jelölték a Tudományos Akadémián levelező tagnak, 1867-ben és 1870-ben, de egyszer sem kapta meg a megfelelő számú szavazatot. Meg kell jegyezni, hogy dualizmus korának legjelentősebb nemzetközi hírű flórakutatóit (Borbás Vince, Simonkai Lajos, Janka Viktor) szintén nem választották meg akadémikusnak, ebben az időszakban szinte kizárólag hivatásos botanikusok, intézményvezetők kaptak tagságot. Feichtinger Sándor hetvenes évek közepétől egyre kevésbé vállalt szerepet a hazai botanikai életben, bár továbbra is gyűjt növényeket hosszabb gyűjtőutakra már nem vállalkozott, újabb eredményeit pedig nem publikálta. A vármegyei monográfiák és Esztergom vármegye flórája A kiegyezést követően a rendi társadalom bomlásával a vármegyék kezdik elveszteni jelentőségüket. Annak érdekében, hogy szerepüket hangsúlyozzák, sok helyütt megyei lokálpatrióta egyesületeket alapítottak, főleg az 1880-as évektől kezdődően. Ezeknek az egyesületeknek fő célja, hogy a vármegye regionális történeti és természeti értékeit, feltárják és bemutassák a megye és az egész ország lakosságának. Ennek két fő formája a múzeumok létrehozása és a vármegyei monográfiák megjelentetése volt. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat 1894-ben alakult meg. Igyekeztek arra ösztönözni a tagságot, hogy kapcsolódjanak be a vármegye történeti és természeti értékeinek kutatásába. Feichtinger hatalmas, eddig kiadatlan munkájának megjelentetése jól illeszkedett az egyesület célkitűzései közé. A társaság munkája ösztönzőleg hatott, hogy Feichtinger összegyűjtse ismereteit a megye flórájáról és azok ne vesszenek el az utókor számára. Ekkor Feichtinger 15
