Kórházigazgatók Esztergomban II. - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)
Szontagh Csaba igazgatása alatt a kórház történetének legnagyobb rekonstrukciós munkái kezdődtek, 1996. július 21-én, az 1994. XXVI. sz. törvény alapján, mely 1,8 milliárd forintot biztosított erre a célra. A rekonstrukció kiharcolásában jelentős szerepe volt az új igazgatónak is. Európai szintű sebészeti tömb jött létre és számos kórházi funkciónak a korábbiakkal összehasonlíthatatlanul jobb lehetőségei lettek, ezzel a betegellátás színvonalának emeléséhez korszerű körülmények teremtődtek meg. Nem hallgathatóak el azonban a negatívumok sem. 1997. november 5-én az ügyeleti perek folyamodványaként zárolták a kórház számláit. Csődhelyzetünktől volt hangos az egész ország! Szontagh Csaba nem adta fel, és ebből a helyzetből is megpróbálta - tulajdonképpen sikeresen - kivezetni az intézményt. Új struktúra átalakítási tervek születtek. 1999 végére egy értekezleten elhangzott, hogy „ha nem lenne, adósságunk 10-15 millió forint pluszunk lenne.” Ennek ellenére Szontagh Csaba felmérve, hogy nem tudta a főorvosi kar és a dolgozók többségét maga mellé állítani, és belátva, hogy a felső vezetés sem vele képzeli el a kórház rehabilitálását, 1999. szeptember 28-án a főorvosi kar előtt bejelentette, hogy felajánlotta lemondását a megyei vezetésnek. Ezt a Megyegyűlés el is fogadta. Szontagh Csaba igazgatói működésének, mint valamennyi eddigi kórházi vezetőnk objektív értékelésére nyilvánvalóan ilyen rövid elemzések alkalmatlanok! Szontagh Csaba a legkritikusabb időszakban állt az intézmény élén. Az átlagon felüli intelligencia, műveltség, szakmai tudás ebben az időszakban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy azt állítsuk, ő volt a kórház történetének legjobb vezetője. 2004. február 11-én váratlanul távozott az élők sorából. Tisztességes, becsületes EMBER volt. 24