Szendrei Róbert: Dr. Lőrinczy Rezső - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)

ért. Összehasonlításul a Széchenyi tér sarkán álló, Lőrincz utca 2. szám alatti bérpalota 1890-ben 40. 000 aranyforintért került eladásra.

Lőrinczy Pál tehát nem még egy bérpalotát vett, nem erőltette gyermekeire a jól jövedelmező mesterségét, hanem abban támogatta őket, hogy tanuljanak, értelmiségi pályára lépjenek, az orvosi hivatást válasszák, és legjobb tudásuk szerint Esztergom Város közönségét gyógyítsák. Gyermekei az egyetem elvégzése után, Pál kivételével,- aki a végzést követően betegségben meghalt-, Esztergomban gyógyítottak.

A Lőrinczy család 1741. december 2 -án települt le Esztergomban. Lőrinczy János (1700 -1757) székely lófői kiváltsággal rendelkező nemes ember, foglalkozására nézve mészáros, ekkor fizette meg polgárdíját és tette le, polgári esküjét, a Feichtinger József vezette városi magisztrátus előtt. (5)

Lőrinczy Jánost a következő években fertálymesterként, illetve tanácstagként a városi vezetőtestület soraiban találjuk, valamint a városi mészáros céh tagjaként tevékenykedik. Lőrinczy János Székelyföldről, az 1738-1742 között, különösen

az ország keleti felén, Erdélyben dúló pestis- járvány elől költözött Esztergomba. (6) A Lőrinczy család, nagy tekintélyű, székely lófő család, máig jelentős számban élnek Lőrinczyek, Lőrinczy János származási helyén SzentAbrahám- ban.

A család tagjai a református vagy unitárius hitet követték, nagy számban kerültek ki a család tagjai közül egyházi vezetők, püspökök, prédikátorok, elő- járók, így feltehetőleg az Esztergomba költözés vallás váltással is együtt járt, hiszen a városba 1848 -ig nem költözhettek protestánsok. A székelyek, mint határvédők, megőrizték szabadságukat, minden székely, nemesi kiváltsággal rendelkezett, hiszen adót fizetnie nem kellett, de adómentességéért cserébe az ország határait kellett védeniük. A székelység, melynek eredetét, egyes kuta6