Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

1892-ben, mivel a prímási palotában eddig nem volt fürdő, János tervet készített a gépgyár mellett fakadó forrás vizének a palotába való átvezetéséről. Ekkoriban már sokat betegeskedett, köszvényes, ízületi fájdalmai voltak, többször adott be kérvényt a Prímási uradalom igazgatóságához, melyben beteg- szabadságot kért arra hivatkozva, hogy télen a ko­csikkal való közlekedés kapcsán annyira megfázott, hogy fürdőket kellett vennie. Sokat járt Pösténybe fürdőbe. Felhozta, hogy 1863 óta nem vett ki szabad­ságot. Amióta Simor prímás meghalt 1891-ben, a lel­kesedését is elvesztette, mert az új prímás, Vaszary, új embereket hozott. Vaszary felszólította, hogy men­jen nyugdíjba, de ő haláláig dolgozott. 1893 júliusában köszvényes fájdalmai miatt kény­telen kérni a prímási uradalomtól, hogy az utazással járó külső munkák alól mentsék fel. Végül hosszan tartó betegeskedés után 1894. má­jus 4-én elhagyta a földi szenvedéseket. A család dí­szes temetést rendezett neki, melyről a fennmaradt temetési számla is tanúskodik: „ezüst koporsó arany dísszel; szürke selyem szemfedél; szürke selyem vánkos; lelkészi gyászmise; sírásó; dísz üveg kocsi; 4 lovak díja; ravatal felállítása; koporsó madracz; Szt. ferenczrendi harangozás; koszorú szalag; 400 gyász- jelentés". Az egyetlen ismert ábrázolás Jánosról az 1880 kö­rül készült olajfestmény, melyet Paczka Ferenc készí­tett. Különös, hogy nem maradt fenn róla fénykép, hiszen gyermekeiről már az 1860-as évektől kezdve több fénykép is készült. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom