Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

zefával. Esztergomban maradt húgával, Málival (Amáliával) élénk levelezést folytatott, melynek egy része megmaradt. Ezeket szép és kecses német gót betűs írással írták, ami komoly iskolázottságra utal. Leveleikben beszámoltak egymásnak a társasági életről és a divat változásairól. De előfordult az is, hogy Jozefa vásárolt húga számára kalapot. Erről így számolt be levélben édesanyjának: „Legdrágább anyám! Itt küldöm Malinak a kalapját és kérlek ne haragudj, hogy az ilyen sokáig nem került elküldésre, ez nem az én hibám volt, én csak egy egyszerű kalapot vettem neki mert azt már nem sokáig fogja hordani. Legfeljebb három hónap és akkor már újra egy szalmakalapot fog hordani és a következő télig az már elavult lesz Így akkor kapjon egy előkelő kalapot. Kedves Anyám egyébként jói vagyok nagyon jól szórakozom és szorgalmasan írok [...] és nagyon szorgalmasan táncolok. Bárcsak itt lenne a Mali hogy a mi szórakozásunkban ő is részt vehetne. Kedves Anyám [...] üdvözlöm és csókolom Önt és a Malit és sokszor csókolom a kezeit és maradok az Ön hálás lánya Jozefin"

János a DDSG számára végzett munkáin kívül egyéb munkákkal is foglalkozott.

1855-ben tervezett egy egyemeletes épületet, feltehetőleg saját maga számára, Óbudára. Ennek rajzai megmaradtak. Nem tudni, hogy ez megépült-e, mindenesetre ez ma már nem beazonosítható.

János 1856-ra egy olaszországi tanulmányutat tervezett. Ennek előkészítéseképpen útlevelet készíttetett saját maga és felesége számára. Jozefa útleveléből rövid leírást kapunk a külsejéről, miszerint ő is szőke,

18