Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

meretterjesztő Társulat) szervezésében pedig művészettörténeti előadássorozatokat is tartott.

A rokonoktól közben sikerült olcsón megvenni azt a kis szigeti telket, amit a család háztáji kertként használt, és ott zöldségféléket termelt. De 1959-ben bővíteni akarták a telek szomszédságában lévő sport- létesítményt, és ehhez meg kívánták szerezni ezt a telket is. Az érte felajánlott összeg nagyon kicsi volt, és ezért azt kérte a család, hogy pénz helyett inkább csereingatlant adjanak érte.

Ezt lényegében elfogadták azzal, hogy keressen a család egy megfelelő eladó ingatlant, az esetleges árdifferenciáról pedig talán könnyebben lehet megegyezni. Ezt végül 1960-ban sikerült megoldani oly módon, hogy az ismerős dr. Divéky Istvánék aranyhegyi telkét a család alkalmasnak találta. Ezért a telekért azonban többet kértek, mint amit a szigeti telekért fizetni tudtak. Mivel pénzügyi tartalékkal a család nem rendelkezett, azért megindult a töprengés, hogy honnan lehetne pénzt szerezni.

Hamar kiderült, hogy a családnak nincs már olyan értéktárgya, aminek eladásából a hiányzó pénzösszeg előteremthető lenne, illetve volt egy hatalmas, egész falat betöltő, tömör tölgyfából készített, üvegajtókkal ellátott könyvszekrény, ami méretei miatt szinte eladhatatlan volt. Ezt végül a ferencesek vették meg, ezzel mégis sikerült az árdifferenciát áthidalni, és így végül hozzájutott a család egy szép telekhez az Aranyhegyen. Ennek mindenki örült és mindenki szívesen járt oda dolgozni is meg nyaralni is, bár jóval messzebb volt, mint a szigeti telek. Mariann öröme volt a legnagyobb a kerttel. De nagy előnyt jelentett

151