Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

nap múlva teherautókra felkapaszkodva sikerült Istinek hazajutnia Esztergomba. Nagy volt az öröm!

A következő napokban, mielőtt az oroszok bejöttek volna, csak óvatosan lehetett mászkálni a városban. Bizonyos helyekre nem lehetett menni. Ilyen volt a Szeminárium épülete, mely akkor a hadosztály-parancsnokság volt. Isti fényképezőgépével néhány fotót készített a városban. A várost nem lőtték szét, csak a Fürdő Szálló, a Városháza, a Szeminárium épülete és a Sötétkapu környéke sérült meg.

Tanítás nem volt, a múzeum is zárva volt, az egész család együtt volt otthon. Az élet szinte megállt, este nyolc óra után nem járt ki senki, a bányászok sem dolgoztak, a villanyt is korlátozták.

A következőkben Isti otthon maradt egészen 1957 februárjáig, amikor újra megindult az egyetemi oktatás. A kollégiumba visszatérve pedig azt tapasztalta, hogy szekrényét feltúrták. Hamar kiderült, hogy csak az ottmaradt szobatársak kutattak át mindent, hogy egy esetleges házkutatás során sehol se találjanak fegyvert vagy propagandaanyagot.

Újra indult az oktatás az iskolákban is és az egyetemeken is. Isti egyetemi tanulócsoportjából is hiányzott néhány hallgató, akik nyugatra menekültek.

1957 tavaszán és nyarán a család legnagyobb gondja az volt, hogy hogyan lehet Marika továbbtanulását, egyetemi felvételét elérni, biztosítani. Marika a gimnáziumot jeles érettségivel fejezte be, és jelentkezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet-történelem szakára. Ez a téma nagyon érdekelte. Már közép- iskolás korában rendelkezett idegenvezetői vizsgával,

148