Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

így azt csak egyedül ő lakta, azt is csak nyáron. Béla bácsi csak a természetben érezte igazán jól magát, ezért lett erdész, ezért szerezte meg azt a területet és épített rá házat. Öreg korában, a soha be nem gyógyuló első világháborús sérüléssel a lábán ezért tevékenykedett akkor még mindig: földet művelt, aratott, háztáji állatokat tartott (kecske, csirke, kacsa), szőlővel és borral vesződött.

Ezt a felajánlást a család elfogadta. A házban két lakószoba volt, mindkettő külön bejárattal. Az egyiket kapta a család. Az alattuk lévő alagsorban volt egy konyha és egy pince. A nyáron több hetet töltött itt a család, oly módon, hogy egy szekér az elején kivitte az ott tartózkodáshoz szükséges holmikat, majd a végén pedig ismét hazaszállította. Minden hét végén hazasétáltak az erdőn keresztül, otthon meg tudtak fürdeni, vasárnap pedig tiszta ruhába öltözve mentek misére, majd délután az erdőn keresztül ismét kisétáltak. így a háztartást Mariann főleg odakint vezette, hiszen egész héten ott volt a család nagyobb része. Béla bácsi eleinte szabadkozva, de azért mindig elfogadta az ebédet. Gyuszi nem ment velük, otthon maradt és dolgozott. Általában szerda délutánonként kivitt a családnak két darab kétkilós kenyeret. Gyakran Brückner atyával sétáltak ki együtt meglátogatni a családot.

A gyerekek falusias életet éltek. Hol a háztartási munkáknál, hol a ház körüli egyéb munkáknál (rő- zsegyűjtés a főzéshez, vízhordás), a háziállatok ellátásánál (pl. kecskefejés), vagy egyéb mezőgazdasági munkáknál segítettek. A legnagyobb munka az aratás volt, ahol a marokszedés és a kévekötés volt a felada139