Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

keze. így végül 1951 márciusától a Levéltárak Or­szágos Központja, majd a Komárom megyei Levéltár megbízásából részt vett az esztergomi levéltárak ren­dezésében és leltározásában. Ez sem volt a képzett­ségének megfelelő munka, de a családnak enni kellett adni. így kénytelen volt a hálátlan körülmények kö­zött végzett, és rosszul fizetett munkákat is elvállalni. 1951 nyarán Isti befejezte általános iskolai tanul­mányait. Bár kitűnő tanuló volt, mégsem javasolták továbbtanulásra. De hiába voltak az iskolában a ta­nárok között is ismerősök, ők sem tehettek semmit. Végül sikerült kideríteni, hogy a Ferences Gimnázium, mely általában csak máshol lakó, és így a tanévben kollégiumra szoruló diákokat vesz fel, kivételesen fel­vesz helyben lakó, és így „bejáró" diákokat is. így Istit is oda íratták be szülei. De nem csak ő került oda, ha­nem a korábbi iskolájában volt néhány osztálytársa is. Az esztergomiak közül osztálytársa volt még Antóny Gábor, Eggenhoffer Tamás, Gúzli László, Tóth Tibor, Szontágh Csaba, Kisházy Mihály, Henyei János is. 1952. ápilis 12-én államosították a családi házat. Ezt nagyon nehezen viselte Gyuszi is és édesanyja is. Ál­lamosították azt a házat, amit még Gyuszi dédapja, Trenker János vásárolt 1832-ben, ahova Brenner Irma boldog fiatalasszonyként lépett be 1900-ban. De nemcsak a házat, hanem minden más ingatlant is államosítottak, így a Táti út mellett lévő kis telket is. így a továbbiakban nem számíthatott a család az ott megtermelt búzára és kukoricára, de a gyümöl­csökre sem. Ez a tragédia volt Gyuszi édesanyjának utolsó bánata, két hét múlva, április 25-én elhunyt. 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom