Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

álltak automatikusan helyre. Az élet legfontosabb feltétele a közellátás megszervezése, megindítása volt. Természetesen ezt csak korlátozottan lehetett biztosítani, ezért ismét jegyrendszer került bevezetésre, de az is sokáig tartott, mire a jegyre járó élelmiszeradagot is biztosítani tudták. Az élet lassan kezdett normalizálódni. A közművek újra működtek, azonban a közellátás csak nagyon vontatottan kezdett helyreállni. Ha híre ment, hogy valamelyik élelmiszerüzletbe áru érkezése várható, akkor már előző este megkezdődött a sorban állás, nehogy kimaradjon valaki az áru kiosztásából.

Gyuszi rendszeresen bejárt a bíróságra és ott is részt vett az élet újraindításához szükséges munkákban.

A háborús események az ország területén 1945 áprilisában befejeződtek.

Az iskolai oktatás 1945. április 17-én kezdődött meg, méghozzá a második osztályba járó Istinek a Hősök terén lévő épületben (ma mentőállomás). A környék csatáiban elesett orosz katonákat itt, a Hősök terén temették el. Egy-egy ilyen temetés azzal járt, hogy az eltemetett katona tiszteletére díszsor- tüzet tartottak. Ilyenkor minden gyerek az ablakhoz rohant, és nem a tanításra figyelt.

Megtörtént a közigazgatás újjászervezése. Ennek keretében az igazságügyi miniszter Gyuszit 1945. május 24-én az esztergomi népbírósághoz tanácsvezető bírónak nevezte ki.

Májusban megérkezett Ilus néni, Brenner Ferenc özvegye, aki szélütött és asztmás beteg volt, és akit Léváról egy kis kézi táskával tettek át a csehek a határon. Csak annyit tudott kinyögni, hogy „én koldus".

128