Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

1934 októberében Gyuszi elhívta Mariannt és barátnőit egy egész napos kirándulásra Esztergomba. A barátnők Prohászka művét fordítottak franciára, és megakadtak a Lázkereszt szónál, mire Gyuszi vállalkozott arra, hogy megmutatja Esztergom és Pilismarót között, a Dunazug hegység egyik kiugró csúcsán lévő keresztet. Fel is mentek a Lázkereszthez (más néven Hideglelős kereszt), ekkor készült az első közös fényképük, ami egész életében Gyuszi íróasztalán volt. Uzsonnára a Prokopp házba kaptak meghívást.

A fiatalok már sokszor beszéltek közös tervekről, azonban Gyuszi kijelentette, addig nem akar nősülni, amíg ki nem nevezik jegyzőnek. Ugyanis egy jegyzői fizetésből már el lehetett tartani egy kis családot. Már kilenc éve volt joggyakornok, most már igazán remélhette a kinevezését. Ősszel még több kirándulást szervezett Gyuszi, mindig nagyobb társasággal. Mariann édesanyja türelmetlen volt, sok fiatalember kerülgette a lányát, de ő nem akart másról hallani. Mariann elhatározta, hogy megvárja Gyuszi jegyzői kinevezését.

1935 őszén újabb kirándulást szerveztek Dobogókőre. Hazafelé Pilismaróton át Zebegénybe érkeztek, ott vonatra szálltak. A társaság egy része kártyázni kezdett, Gyuszi és Mariann kimentek a vonat folyosójára. Itt Gyuszi elmondta, hogy kinevezték jegyzőnek a pestvidéki törvényszékre, és megkérdezte Mariannt, hogy tudna-e egy életen át mellette állni. Mariann a legboldogabb igennel válaszolt. Gyuszi másnap Janka mamától is megkérte lánya kezét, aki boldogan ölelte magához és fogadta fiává Gyuszit. Gyuszi édesanyja levélben gratulált a fiataloknak: „Szeretett kedves gyermekeim! Mikor a levelet kézhez vettem, rögtön sejtettem, hogy rendkí107