Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Stengl Mariann gyermekkora és fiatal évei

idény beköszöntével beállt a szénszünet, mely hóna­pokon át tartott. Október 31-én kitört a forradalom, novemberben kikiáltották a Népköztársaságot. A csa­lád aggódva figyelte az eseményeket. 1918 karácso­nya is igen szegényesen telt, a gyerekek csak néhány könyvet kaptak, de még mindig elbűvölte őket a ka­rácsonyfa. 1919-ben Budapesten a közbiztonság egyre rom­lott. Antal a lányáról írt naplóban hosszasan leírta a vészterhes időket. Az iskolákban már az Isten, a Ki­rály, a Haza, a Nemzet a gyűlölet fogalmaivá váltak a proletárdiktatúra eszméi szerint. Mégis, a gyerekek többsége szorgalmasan eljárt a Mátyás-templom ká­polnájában tartott külön hittanra, dr. Czikla Aladár káplánhoz. A hittanórák helyére beiktatott ún. társa­dalmi tanok óráján a gyerekek tüntetőleg nem figyel­tek. Mariannák otthon be kellett segítenie a takarítás­ba, de megtanult egyedül főzni is. Nyáron lakásuk legszebb utcai szobájába, a sza­lonba idegeneket költöztettek be. Az igazságügyi népbiztos elrendelte a folyamatban lévő bűnügyek befejezését, és ezért egy munkásokból álló bizottság előtt elő kellett adni a táblabíráknak a táblához felter­jesztett ügyeket. Antal előadása annyira megtetszett a bizottságnak, hogy őt és egy másik bírót felkérték a tervbe vett főtörvényszékhez előadónak, azonban egyikük sem fogadta el ezt a kinevezést. Nyáron An­talt kirendelték az egyházi javak zár alá vételét foga­natosító bizottságba, de ő ezt a kinevezést visszauta­sította. Tudták, hogy ennek súlyos következményei lehetnek. A fővárosban egyre rosszabb lett a közel­látás, üresek voltak a boltok, a piacok, mindenért 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom