Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)
Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel
tanács tagja lesz, és engedélyezik számára, hogy a város földjein vágómarhákat tartson. A korban városi céh tagjává válni kiváltság, hosz- szas tanulás, a tudásról szerzett bizonyíték és jelentős összeg megfizetése után lehetséges. A városi céhek tekintélyes, szakmai önigazgatási szervezetek rendkívül zártan működnek, tagságukat örökölni és kiérdemelni lehet. Az 1750. március 20-i városi tanácsi bejegyzés kitűnő jellemzése Lőrinczy Jánosnak és városi tekintélyének. Lőrinczy Jánost, Esztergom szabad királyi városi polgárt, mészárost a külső tanács egy tagja megkérdezte, hogy akar-e a városban húsvágással foglalkozni. Lőrinczy azt válaszolta, hogy ha nem kell súlyos külön adót fizetnie és remeket vágnia, akkor be kíván lépni a mészáros céhbe. A városi tanács erre úgy határozott, hogy Lőrinczyt fel kell venni a mészáros céhbe, az ezzel járó illetéket ki kell fizetnie, de semmi más adót nem kell fizetnie és remeket sem kell készítenie. A mészárszékeket és a vágóhidakat pedig a város költségén felújítják, de azok további karbantartása a mészáros céh feladata lesz. A történetírás egyik kuriózuma a bejegyzés, hiszen nemigen van példa arra, hogy egy céhbe valaki felkérésre, ráadásul saját maga által szabott feltételek alapján lépjen be. 115 évvel később, Lőrinczy János dédunokája, dr. Lőrinczy Rezső főorvos, szintén a városi tanács kérésére, de Lőrinczy doktor által szabott feltételek alapján egyesíti magánkórházát és a városi kórházat, és lesz annak haláláig igazgatója. Lőrinczy János a Szent Lőrinc kapu előtti mészárszéket látja el hússal, 1757-ben bekövetkezett 68
