Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Kamenszky család

Kamenszky István 1849-ben hunyt el, és az esztergomi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. A síremléken ma sajnos tévesen szerepel halálozásának évszáma. Vértes Zoárd Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől című 1944-ben megjelent könyvében így ír: „A sírbolt holttestének nem első pihenőhelye. Boldogkőváraljáról szállították második nyugvóhelyére Esztergom vármegye volt táblabíráját, aki a város feléje forduló háláját várja. 'ns

(Csak annyit lehet ehhez hozzátenni 1849 óta: ma is!) Kamenszky István leánygyermekének - Leopoldia Antónia Anna (1830-1878) - sorsáról nem sokat tudunk.

Fia, Elek is a köz szolgálatába állt. Gyarapította apja hírnevét és vagyonát is: főszolgabíró volt Muzs- lán. Andrássy Jozefinnal kötött házasságából három fiú született: Béla (1868-1875), István (1869-1889) és Gyula (1872-1945).

Első gyermekének korai halála mélyen lesújtotta Kamenszky Eleket. István fiának tragikus végzetét már nem érte meg. Úgy halt meg, hogy bízott István fia karrierjében, aki azonban 1889-ben önkezével vetett véget életének. Az esetről az Esztergom és Vidéke így számolt be 1890. januári 1-jei számában:

„Gyászos temetés. Kamenszky István fiatal honvédtiszt Nagyváradon öngyilkos volt. Az első hírek szerint szivbántalomban múlt ki, de nemsokára megérkezett a való tudósítás, hogy az alig húsz éves fiatal hadnagy öngyilkosságot követett el. Három levelet irt s vidám baráti körben töltötte utolsó óráit. A mint a társaságból hazakerült, végrehajtotta szörnyű elhatározását 15

15Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől. Esztergom, 1944, Laiszky J. ny., 36. p.

55