Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Palkovics család

Sándor nagyszámú közönség mellett megoperált éternarkózisban egy fejen levő daganatot. Az egykori leírások szerint a beteg fájdalmat nem érzett.

1862. július 29-én magas állami elismerés érkezett Esztergomba. Palkovics Károly Sándort a Ferenc József Rend vitézévé nevezték ki, és „feldíszítették" a rend lovag keresztjével.

Az ünnepélyes átadáson gróf Forgách Ágoston püspök és főispáni helytartó többek között a következőket mondta:

„Őszbeborult tisztelt aggastyán!

Életed minden perczeit a szenvedő emberiség, a beteg ápolásának s gyógyításának szenteléd. Soha sem kerülted az élet veszedelmeit - nem kerestél jutalmat - beteg, gazdag, vagy szegény egyaránt, és bár mikor bizton számított részvétedre s segedelmedre.

Magad felkerested kunyhójában a nyomorultat, hogy vigasztaljad, haldokló ágya mellett sokszor egyedül virasztottál.

Ügyefogyottal megosztád mindennapi kenyeredet, sok életnek megmentője - sok elhagyatott árva gyermeknek jótevője, nevelője, második atyja voltál.

Azért méltán bírod polgártársaid közbecsülését, nevedet mindnyájan csak a tisztelet hangján említik."

Az esztergomi orvosi kar nevében - 1862. augusztus 8-án felkeresve őt - otthonában Feichtinger Sándor köszöntötte az idős főorvost.

Palkovics Károly 1865. október 29-én hunyt el. 22 gyermeke közül a gyászjelentés szerint 17 kísérte el utolsó útjára.

Három sírkő áll a belvárosi temetőben a domboldalon Palkovics Károly Sándor sírja felett, őrizve Esztergom egykori főorvosának örök álmát. A három sír169