Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Niedermann család

ződik az intézet átalakítása. Jellemző humánus, haladó szellemű felfogása, hogy már 1884-ben a betegek kezelésében még használatban levő ún. kényszerzubbony alkalmazását megtiltotta.« Az általános tisztasággal, a közegészségügyi szabályok betartásával a 27-29%-os tbc halálozást 6-7%-ra csökkentette le. Feljavította az élelmezést, a padlót könnyen tisztítható viaszos parkettával vonatta be, az önellátás bevezetése lehetővé tette, hogy ugyanannyi összegért minden ellátás megjavuljon.

Nagy személyes segítséget nyújtott ebben a Belügyminisztérium Közegészségügyi Osztályának főnöke, akit történetesen Chyzer Kornélnak hívtak. 1897-ben együtt tettek tanulmányi utat nyugat-európai intézetekben, a külföldi elmebetegügy, a koloniális intézetek, a családi ápolás rendszerének tanulmányozására. Tapasztalataikról közös könyvben számoltak be. Ennek nyomán bevezették az »ágy- vagy fektető kezelést«, cellamagány helyett az ágynyugalmat alkalmazva.

Niedermann Gyulát 1884-ben királyi tanácsosi címmel, 1894-ben vaskorona renddel, 1897-ben miniszteri tanácsosi címmel tüntették ki. Külön elismerés volt, hogy 1896-ban meglátogatta Erzsébet királyné, akinek emlékére hársfát ültettek el. Ráccsal körülvéve ma is megtalálható az (egykor szebb napokat látott, ma bezárt) intézet parkjában.

Egyik méltatója szerint ,,»a beteg szent volt előtte s annak kultuszát mindenkitől megkövetelte. Bátorsága dacára a betegszökéstől nagyon félt. Az intézet mintegy becsületbeli ügyének tekintette azt. Túlzott egyszerűséggel berendezett szobájában le-fel járva viharos éjjeleken, gyakran emlegette családjának, hogy

154