Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Palkovics család

1848-ban a szabadságharc ügye mellé állt, részt vett a nemzetőrség megszervezésében, majd Jellasich horvát bán csapatai közeledtének hírére elrendelt népfelkelés során a Bajóton állomásozó sereg bal szárnyát vezette. Miután az osztrák csapatok elfoglalták a fővárost, Esztergomot is megszállták. Palkovics Károly elnöklete alatt a vármegyei bizottsági tagok gyűlésén a Debrecenbe menekült országgyűlést törvényesnek ismerték el. Windischgrátz egy gránátos zászlóaljat küldött a lázadás felszámolására, amelynek hírére Palkovicsék átkeltek a Dunán, elsüllyesztve maguk mögött a hajóhidat. A gránátosok parancsnoka ekkor elhatározta, hogy a helyi nemzeti ellenállás lelkét, Palkovics Károlyt élve vagy halva elfogatja. Terve kudarcot vallott, miután a párkányi járás nemzetőrei megakadályozták az álruhába öltözött császári katonák átkelését. A komáromi vár április 22-ei felszabadulása után térhettek ismét vissza Esztergomba, április 30-án már kinevezett kormánybiztosként hívta össze a vármegye közönségét, ahol kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot. Petőfi Sándor »Palkovics barátomnak emlékül« ajánló sorral A királyhoz című versét küldte el neki tevékenysége elismeréséül. 1849 májusában lelkesen fogott hozzá az újoncozásnak, Vukovics Sebő ország biztos, Guyon Richárd komáromi várparancsnok, Klapka György hadügyminiszter e témában írt leveleit megőrizte. A szabadságharc leverése után elfogták. Haditörvényszék először halálra ítélte, majd ezt várfogságra enyhítették. Bizonyára a családi indíttatás, jelleme és tenniakarása a hazáért ezt az életutat jelölte ki számára. Azonban nem lehetett közömbös előtte, hogy későbbi felesége, Burdina He189