Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

X.

77

Ekkép intézkedvén, november 6-kán megindulának három hadoszlopban. Zászlaikat győzelem kiséré, és mivel a merre nyomnlának, az elfoglalt vidékeket azonnal szervezek: hadaik nőttön növekednek vala, úgy hogy az ezredesek a kik egy két száz katonával jöttének által: 1000-re, 1600-ra gyarapíták föl ezredeiket. A nemesség is mindenütt fegyvert fogott, s táborba szállt velők.

így mennél tovább haladtak előre: erejök mint a hógörgetegé, annálinkább öregbedék.

Lássuk eló'ször a derék sereg működését.

X.

Bottyán Simontornya alá szállott.

E vár a hadi építészet, de kiváltképen a természet által igen eró's vala; minden oldalról hozzáférkőzhetlen

távolnyira semmi nagyobb emelkedettség. Ágyukkal, elszánt őrséggel, élelmi szerekkel mint ollyan nevezetes erősség, bőven el volt látva. Bottyán faltörő öreg ágyukkal, mint tudjuk, nem birt; valának ugyan nagyobb tábori ágyúi, de ezekkel a szilárd falaknak majd mitsem árthatott, rést épen nem lövethete. Bombáival egyberon- tathatta, tüzes golyóival, gyújtó gránátjaival lángba boríthatta a vár épületeit, a minthogy meg is tette: ámde a bombamentes várboltok alatt tanyázó őrség ezzel nem sokat törődött. És Bottyán a várat — melyet a németek 1707-ben és 1708-ban épen nem, s később 1709-ben is csak rendszeres ostrom után, nagy, nehéz ágyukkal réseket töretvén bírtak visszavenni — mégis megvítta, néhány nap alatt, — rohammal.

Miként történhetett ez meg? Talány előttünk; de a történelem tanúsítja, hogy megtörtént. A „tapasztalt tábornok“, hihető, sok rőzsét, földdel tömött zsákot, fasí- nát szerezvén, helyenként ezzel töltette meg a mocsárt,