Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

VIII.

64

Es ez megmutatta, Hogy azt a földet, melyet Forgács

— a szintén tapasztalt, régi hadvezér — huszonötezer emberrel nem birt megtartanil) : két hónál rövidebb idő alatt, nyolcz ezerrel, Eszéktől a Lajtáig visszafoglaló, sőt benne a kuruczságot oly szilárd alapra szervezé, hogy csak 1710. végén birák a császáriak újra meghódítani,

— a mikoron Rákóczi ügyei már általában hanyatlásnak indulnak vala.

Károlyinak mart. Öl-kén Kilitinél történt veszedelme óta Dunántúl jelentékeny kurucz hadtest nem fordúlt meg, kivévén a Dunának Buda és Paks közti partvidékeit, továbbá azon pár megyén s néhány napig tartó átvonulást, midőn Bottyán a tavaszszal 7000 emberrel Szlavóniába nyomakodott.

Az erősségek mind császári kézen valónak, a megyék német részre adóztak, be lévén hódolva. A Károlyival april 1-jén, 2-kán átmenekült dunántúli főtiszteket alig követte összevéve pár ezer közvitéz; a többiek az első ijedelem, zavar korában szétoszlának — mint Bercsényi írja — a Bakonyija, Somogy, Zala erdőségeibe; részint övéiknél vonták meg magokat.

Volt tehát a rengetegekben lappangva bujdosó elég: - de ellent álló zászlós sereg sehol.

Bottyán még a nyár és ősz folytán át-átküldé néha száguldóképen egy-egy ezreddel hol Bezerédy Imrét, Balogh Ádámot, hol Szekeres Istvánt, vagy Helleprontot, hogy lelket öntsenek a megbúsult népbe : de a szorgalmasan vigyázó gr. Pálffy János és gr. Haister Hannibál császári tábornokok ezeket is meg’ visszaszoríták. Legutóbbi általküldetésök alkalmakor is elébb Balogh és Hel- lepront, azután Szekeres, majd az újra átcsapott Balogh, s végre Bezerédy vala kénytelen megint csak visszaköl') Szalay L. VI. k.