Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

VIII.

lanság következtében ismét roszabbúl lőnek; ágy hogy Kecskeméten, October közepén több napig feküdnie kelle*). lovat nyert zsákmányul; sept. 27. Abouy; 28-kán ugyan onnét a Dunán­túlról már visszaérkezett Szekerest küldi el Kecskemétre a németek íol- verésére, s az előbbi szerencsés támadásra czélozva mondja, hogy a német most már vigyázó, táborából csak feles számmal jő ki, mert „fél iniulta levagdaltuk“; oct. 2. Abony, folytonosan csatározva, egyszerre három csapattal is Kecskemét alá; ezután a Tárná mellé száll Rékas-ra; majd oct. 6. Kécske, a mikor egyik hadosztálya Kecskemétnél Herbeville tábo­rát megcsapván, 2—300 darab vágó-marhát nyer el a németektől. Kées- kéről irja : Az ellenségnek „portásaim és magam ezerem utánna vagyon, — magam ezen órában fogok utánna indulni. Az éjjel is por­tásaim rája ütöttek, sokáig is puskáztak vele, — úgy ma is. Valamelly felé fordul az ellenség: éjjelnappal utánna leszek, és rája csapok szün­telen.“ Másnap azaz oct. 7-kén Alpárig üldözi, s alpári táborából ir: „Már egynihány rendbéli levelemben megírtam Nagyságodnak az németnek Szeged felé megmozdulását, és szüntelen való portásimnak rajtok levését, és csipdezésit; mostan is két rendbeli portásom utánna vagyon, és szün­telen csapdossák és fogyasztják; az minthogy az más éjjel is (Szegedi) Kis Miska egynihányad magával az strázsájok között bélopván magát, egy- nihányat levágott közzűlök.“ Oct. 9. Alpár; maga a tábornok sebei miatt fekvő betegen, de huszárai egész a szegedi palánkig járának, a rácz- czal s némettel csatározván — midőn levelét irja is, csak egyik felekezet- ben 2000-en voltak oda, ellenség-űzni; oct. 12. Alpár, a honnét Károlyit feddi, hogy nem tart elég rendet, tekintélyt a maga hadai közt: „Nagy­ságod 11. praesentis (Mező-Túrról irt) levelét ma reggel vettem. Én nem csudálkozhatám eleget rajta, hogy már harmadnapja, hogy az német által- költözött az Tiszán — mellyet tegnapi levelemben Nagyságodnak megír­tam — s még Nagyságod portási meg nem vitték hírét. Megbocsásson Nagyságod, de az tisztekkel erőssebben kellene bánni az illyen vigyázat­lanság és szófogadatlanságért, mert Nagyságod nehezen mehet előre dol­gában. Én megvallom, ha az én tisztem ezt elkövetné : másoknak példá- jokra tisztibül is kivettetném. Kérem is Nagyságodat, jól vigyáztasson, mert az mint értettem, Debreczenben és az hajdú-városokra igyekezik az német. (Jól volt értesülve). — Mostan Szenta úgy Martonyos felé azon ráczoknak úgy bácskaiknak is distrahálásokra magam ezeremet másokkal együtt elküldöttem. Én csak az ágyat nyomom egészségtelenségem miatt. “

Next

/
Oldalképek
Tartalom