Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
Pótlékul
504 (Egykorú másolat Kecskemét város jegyzőkönyvében, 1702—1708 kötet, 347. 1. Hornyik János ur szívességéből.) Az e pátensben említett rácz seregek Magyar és Ráez hadainak egyik Generálissá“) ugyanazok lehettek, melyeket Kolino- vics említ, hogy az Érsek-Újvár rögtöni bevétele által okozott rémület hatása alatt lőnek kuruczokká; s ez annál valószínűbb, mivelhogy épen Bottyánnak — Újvár merész megostromlójának — valának hadtestében. Főtisztjeik közül Dragujy nevű ezredest ismerünk, a ki később Erdélyben működött. 3. ) A 47-ik laphoz. A nagy-szombati ütközet leírásánál kimaradt a következő epizód: Midőn az előrerohanó Ebeczky és vele a kurucz jobbszárny immár a németek ágyúit is elfoglalta volna: más részről háta mögött Scharudi árulása zavarba ejté a gyalogságot, s a jobbszárny és közép között az Ebeczky után indult ezredesek hibája folytán nyílott hézagot az említett két német lovas ezred elfoglalá: Rákóczi, hogy a fenyegető veszélyt elhárítsa, kivont karddal előre akara törni karabélyosai élén, e két császári ezred ellen. De főudvarmestere Ottlik György, féltvén a drága életet: az ütközet előtt titokban megkért nehány nemest, őrködjenek a fejedelem körül, s ne engedjék őt személyesen részt venni a csatában; ezek Rákóczi paripájának kantárát megragadva, erővel visszatartóztatták. Eltelvén ekkép a pillanat melyben még talán segíteni lehetett volna a bajon: nem maradt egyéb hátra a visszavonulásnál. (Rákóczi emlékiratai.) A jobbszárnyon Ebeczky után túlbuzgóságból előrerohantezredek ezek valának: Ilosvay, Deák Ferencz, Yáradi János-deák és a győriek, Somody Ferencz, Sréter János lovas ezere, végre a vármegyékbeli fölkelt nemesség; ezek után következék GéczyGábor, s az udvari karabélyos ezer, a melyek azonban már megállák helyöket. A főhiba Ilosvayt terheli, mert Ebeczky- hez ő állván legközelebb: neki kelle először megindulnia utána. 4. ) A 85-ik laphoz. Bezerédy Imrének Pálffy ráczai által Yöcsejnél lett visszanyomatásáról egy szemtanú: Tótth György ekképen ir Festetics Krisztinának, Sághfalvi Sándor István kapitány nejének: „Mint jó Asszonyomnak kegyelmednek alázatos szolgálatomat ajánlom. — Az urnák ő kegyelmének (Sándor Istvánnak) borgyus teheneit huszonegy darabot és mindeniknek borgyuit 12. praesentis az erdőrül Pető György hadnagy uram katonái elhajtották; nem tudjuk penig: Rábaköz felé az vizen át, avvagy Kemenes-alla felé hajtották ? Mentem azonnal Rétey János (?) kapitány uramhoz, Bezerédy uramnak is írtam. Lövőrül mentem Vöcsejre, az holott találám Bezerédy urat; Festetics Ferencz uram is még akkor ott vala. Bezerédy uram mindgyárt parancsolá deákjának: Írjon erős parancsolatot, hogy az tehenek a hűl találtatnak, visszaadassanak, — Pető György urnák is irata levelet; de az midőn Írnia akarja az deák: esék nagy lárma, s mindgyárt lóra kapdozának. Kimene Bezerédy ur maga seregivel, de látván az ellenségnek nagy erejét, nem állott meg neki, — megszaladt az katonaság. Festetics Ferencz uram Győrfy Miklós uram kocsijára kapván, elment Soprony felé; engem ott szorított az ráczság, nem mehettem sohová, míg el nem ment onnand; másnap menék vissza Sala-
