Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLIV.

487

Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Költ Tornaly- lyán, 1-a Octobris, 1709.

G. B. Miklós m. k.“

Legalól: „Bottyánná Asszonyom Protectionálissa“1).

Valójában meghatók azon őszinte elismerő sorok, melyekkel e levélben Bercsényi az üdvözölt Bottyán érdemek méltányolja, s különös figyelmet érdemelnek nemcsak azért, mivel oly nevezetes ember, az egyik legfőbb szereplő, a kuruczok főtábornagya, a fejedelem helytartója jelenti ki ünnepélyesen és ünnepélyes alakban e dicséretet: de figyelemreméltók méginkább azért, mivel e dicsőítés Bercsényitől eredt, "ki Bottyánnal igen gyakran feszült viszonyban álla. Rákóczi dicsérete, mint a ki Bottyánt nagyon szerette, nem volna ily döntő.

Hogy ki volt Bottyán? a kuruczok s különösen Bercsényi még csak ezután kezdették igazán megérezni. Mennyit vesztének benne, csak halála után látták által jobban. Nem élt többé a népszerű férfiú, ki csak puszta neve-varázsával is lelkesíteni bírta a népet; ki a hadak terén rettenthetlen vitéz, tapasztalt, és örök-tevékenységű vala; ki semmi csapás alatt el nem csüggedett. Reá, míg csak vérét a halál meg nem fagylalá, minden körülmény közt bizton számolhattak.

Bercsényi, Bottyán halála után alig egy hónapra már fájva panaszkodik: hogy nincsen hadvezére! Nincsen a ki Szécsény táján keményen portázna Heisterre!

l) Pátens-alakban kiállított eredetije a báró Palocsay- levéltárban, Nedeczen.