Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XLIV.
485 A pozsonyi „Labancz Napló“ írója nagy késön, csak octóber 23-kán értesül ez eseményről: „Oct. 23. Tersztyánszky uram azt Írja (Trencsény- ből), hogy Vak-Bottyánt és Berthóthit hirdetik hogy megholtak. “ Kovács János „Magyar krónikája“1) Bottyán halálát csak mint 1709 őszén történtet jelenti, Spangáré pedig2) így ir: „Vak-Bottyán az idén, minekutánna Érsek-Újvárból kimenvén Lengyelország felé indult volna (?), a hegyek alatt borszüretnek idején (tehát September vége felé) pestisben meghal. “ A halálozási idő meghatározása helyes, azonban az Érsek-Újvárból való kijövetel — a hol a tábornok ekkor- tájban nem is volt — továbbá a Lengyelország felé indulás csak annyira való, mint azon állítás, hogy Boty- tyán pestisben halt volna meg. Azon időben dühösen pusztít vala a pestis, úgy hogy mindenkire a ki meghalt, igen könnyen megmagyarázhatólag azt fogták reá, hogy e vész ragadá el. Azonban Kolinovics Bottyánról világosan Írja, hogy „repentina correptus phrenesi extin- quitur: “ tehát agyvelő gyullad ás és nem pestis vala megölője az ekkor körülbelől már 70-ik éve felé járó hadvezérnek. Özvegyének gyámjául ennek rokonát Bercsényit renddé, a ki is Tornallyán 1709. octóber 1-jén következő védlevelet ad ki az árván hagyott nő számára, elhúnyt férje nagy érdemeiről s hazafiságáról meleg szavakkal, szépen emlékezvén: „Gróff Bercsényi Miklós, Nemes Ungh vármegyének Fő-Ispánnya, Confoederált Statusok Első Sena’) Pozsony, nyom. 1742. 4) Kassa, nyom. 1738.
