Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLIV.

482

tatlan hősnek meghalnia. Ö, a ki száz meg száz csatában kidaczolá a vészt, Ő a diadalmas, az imádott és harczimádó vezér — nem eshetett el a csaták síkján. De mégsem kellett ágyban kimúlnia: táborában, párducz- bőrén, szeretett vitézei közepette, fegyverzaj közt adá vissza hatalmas lelkét a Teremtőnek. Még akkor is intézé a barczokat, és irtatá a ráczot — Bácskában győzedelmeskedő hadainak küldözött parancsai által — midőn már haldokolt. Azon nyugodt, tudattal hányhatott el, hogy élte utolsó napjaiban is nagy vészt fordíta el hazájáról: megszabadító az alföldet az elpusztulástól, s meggátoló Hatvan pártolását.

Halálának napját eddigelé, adatok hiányában, biztosan nem tudjuk. Azonban minden valószinüség szerént September 24—25-ke körül történék kimúlta.

Bercsényi Írja Károlyinak, igaz hogy Lőrincz-Ká- tától távúiról, de Bottyánnal gyors és folytonos összeköttetésben, Rahóról Gömörvármegyében, 1709. sept.

23- káról:

„ . . . Istennek hála, Csajági szerencséssen ment által Garamon, (Eszterházy) Dániel ur is megtért az maradékkal (az Újvárba menő Csajághytól elmaradt hajdúkkal) Szécsén felé; Ebeczki még vele van. Ha ugyan látom, aligha valamiben nem fogok: ha Bottyán is felérkezhetnék az ráczrul kire minap küldött, — s maga fekszik, s én is magam sántálok az nedves íidőben“').

Bercsényi hiába várja vala Bottyánt, ki nélkül nem akara jelentősebb hadi dologba fogni; a tábornok helyett ugyanannak halálhíre érkezék hozzá. Másnapról sept.

24- kéről Tornallyáról költ levelében már ezt írja: „Boty- tyán haldoklik“2). *)

*) Gr. Károlyi-levéltár.

2) Ugyanott.