Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLIV.

480

ságba, a ráczok széjjel verésére. Maga táborkarával, kedves régi testőr-századával s a gyalogsággal, mely a bosszú sebes marsokban megfáradott, a Jászság szélén — Lőrincz-Káta mellett szállá egyelőre táborba, bogy ha kell — a lovas után nyomakodjék. Ezen táborából adá ki a jász-be- rényieknek következő protectionális-levelét:

„Minthogy jász-berényiek az ellenség félelme miatt Berényen alól, megmaradott marháikat, lovaikat, és egyéb apró barmaikat nem jártathatják: engedtem meg nekik Generálisi Authoritásombúl, hogy vigore praesentium, föllyül, az hol bátorságosnak látják lenni: akármelly falu, város, avvagy puszták határin jártatliassák és pas- cuáltathassák mindaddig, míg félelmek le nem csendesedik, vagy az idő jobbra nem fakad.

Intimáltatik azért akármelly helységbéli bíráknak, lakosoknak, földes - uraiméknak és Vármegye-Tiszti ura- iméknak, hogy nevezett jászberényiek marháit, gulyáit, ménesit, és akármelly névvel nevezendő barmait, az hová érkezendők lesznek, szabadon hagyják járni és pascuál- tatni, minden ellenzés nélkül; másként valakik őket az iránt megháborítani praesumálják: kemény animadver- siót el nem kerülik. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum in castris ad Szent-Lőrincz-Káta positis, die 9. Septembris. 1709.

Tisza Duna közt Commendérozó Generális

Bottyán János m. k.“1).

(P. H.)

Tábornokunk csapatai még vissza sem érkezhettek a fölvert ráczokról: már ismét új baj iité föl fejét a Zagyva partján. De az éber Bottyán jókor észre vette, sikerült is elfojtania. Es ez vala az utolsó szolgálat, melyet honának s a kuruez ügynek tőn.

*) Eredetije Jász-Berény városa levéltárában. (Gyárfás István úr gyűjteményében levő másolatról, b. e. Szalay László úr szívességéből.)