Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XLIII.
47G szik, semmi tudomások sem volt. 0 pedig útjában 23-kán s 24-kén Szécsény, Balassa-Gyannat, Ipoly-Ságh, Léva és Korpona táján találtató minden kurucz hadat magához vonván, ekként 6—7000-re növekedett táborával a Sely- mecz erődítésére emelt sánczok alatt termett. Ezen a hadépítészet legújabb szabályai szerént, a windschachti hegyszorulatokban épült erős védmüveket — melyek talán építőjükről Versali-sánczoknak neveztettek1), s ágyukkal jól föl valának szerelve — egy császári ezredes vedé, egy-kétezer katonával. Bottyán menten és tüzesen hozzá kezde az ostromhoz, s Szólnokból, Hatvanból hozatott ágyúival keményen töreté a czölöpzeteket, mellvédeket. A meglepett parancsnok kétségbeesett a hely megtart- hatása fölött — a melynek elveszte pedig Selymecz bukásával egy lett volna — azért egyremásra küldözé a Zólyomban , Beszterczebányán levő császári tábornokokhoz a segítséget sürgető futárokat. E tábornokok: névszerént a vitéz Yiard és Tollet, továbbá Stein ville, talán a hatalmas ágyúzás dörejére, még a futárok megérkezte előtt összeverték csapataikat, és így egyesülten nagy hadi-erővel2) zúdultanak a veszedelem színhelyére. Megérkeztükkor a sánczok dolga már igen végsőn vala, mert Bottyán ostroma kemény és heves volt. Most, hogy a császári hadsereg oda éré: az ősz kurucz vezér, kinek ismert bátorsága, önérzete nem engedé a visszavonulást, s ki har- czok tüzében a vér kímélésével nem sokat törődék: a három tábornok túlnyomó ereje ellen is tovább folytatta a vívást, a mely nagy, véres ütközetté fejlett. A sánczok előtt V iarddal hatalmasan küzd vala a kurucz a lovasság egy része, míg a mást részt Bottyán leszállítván a nyeregből, a b Kolinovics. (389.) 2) „Cum forti militum robore.“ (Kolinovics.)
