Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XLIII.
472 mozsárjait visszaküldte Gyétvátul, kiket addig hozatott vala, talárn azért, hogy Csajági akkor érkezett az gyaloggal hozzám, — kinek hire jobb volt s több volt magánál. 25. Mind rakásra gyűtöttem elemben az hadat, ki hol volt; kire az nap sánezolni kezdett (Pálfi); étszaka, látván én, hogy non potem a nyakában menni : széllyel- küldtem az hadat, kit Brunócz s Turócznak, kit Morvának, Posonnak; zászló számát, nem hadat néztem. Magam eum floribus indultam Szepesre, hogy Liptónak menjek. Azon egész éjjel lova hátán iilt Pálfi, s reggel 26. visszament egészlen Végles felé. Azalatt Ebergényi is, tudja mitlil félt, pusztán hagyták egészlen az liptói sánczokat, és Eosenberghez szállott, s ott, hallom, sánczolja magát. En is azért itt megbuktam1), míg hírem gyün Pálfi tovább való motussának : Liptónak megyen-é ? vagy hová fordul? De talám ismét posituráiba teszi magát, mivel Heister ismét újra kezdette operátióit, és Simontornyát megszállotta; már mint van dolgok : tíz napja hogy nem tudom, s hacsak nem revocáljuk Heistert, már nem is bízom hozzájok, nagy lelkem-fáj dalmával. — Az három regimentről irt az Eölséges Fejedelem is; igen jó helyre gyünnek Miskolczhoz, mindgyárt eleikben küldök; azalatt gyün hir az ellenségről is, s oda fordíttom az hová illik, onnan. — Mihez kezdjek? nem tudom ; mert csak napról napra való kenyerünk sincsen, nemhogy operátiókhoz. Sír a lélek bennem. Széltiben hódol Nógrád, s apellál ha kérek; az némettűl fél, azért vélünk nem gondol. Go- mörnek emberségét megette az rozsda, mert vasbúi állott; az többit2) az exulans8) emészti. Csak az jó Isten tart x) Nem jelenkori értelmében e szónak, hanem: meglapúltam, le- súnytam magamat; mint a szárcsa ha a vízben megbukik. 2) A vármegyéket érti. 3) Az Erdélyből s a Vágmellyéki ellenségbírta megyékből a német elől kibujdosott nemesség, mely a felső vármegyéken volt szétosztva.
