Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLI.

456

várnál, a rácz naszádosokkal együtt; liilietöen, mivel tartottak Bottyán visszafordulásától. Monticelli mint „főd- vári Commendáns-Colonellus“ említtetik, a ki is „Török János névő pesti ráczok kapitánnyát katonáival együtt ál- talszállítván az Dunán“, Cseplésznek 63 darab hizott ökrét átvitette; — ez azonban már akkor történek, mikor a kurucz had a tájáról rég másfelé nyomakodott vala.

E hiteles szemtanuk által irt levélből nem látszik, mintha Bottyán az átkelést erővel is megkisérlendő, har- czot kezdett volna; mert benne csak jut ól van szó, hogy az ellenség az átjáró helyeket mind a vizen naszádok, mind a szárazon hadak által elzárá eló'ttök. Valóban puszta istenkisértés és hiábavaló vérpazarlás is lett volna az elé- sorolt körülmények között, oly kevés eró'vel annyi ellenében, s a szállító és védeszközök oly hiányában fegyverrel áttörni akarni. Bottyán eszélyesebb tervet gondola ki és követe, a mely által végre sikerült is neki Heistert — habár csak September közepe táján — Dunántúlról revo- cálnia, s illetó'leg revocálniok, — a mi a túlvalóknak tetemes megkönnyebbülésére szolgált.

E terv az vala, hogy táborával egyszerre észak félé fordulván, magához vonja a körüllevő brigádákat, s teljes erővel veti magát a bányavárosok, névszerént Sely- mecz erőditéseire, míg Zólyomban, Liptóban Pálffyt, Vi- ardot Bercsényi foglalatoskodtatja. Megjelenése ott mindenesetre váratlan lesz, s bár első támadása nem találna is sikerülni : legfőbb erejöket a bányák körül összpontosítván, ha ezeket, ostromszerek hiányában, nem foglalhatják is el, mindazáltal annyira fenyegethetik s szorongathatják, hogy Pálffy kénytelen lesz Heistert nyakra-főre sürgetni az általjövetelre, — és igy Tál a Duna az ellenség zömétől megszabadul.

Bottyán, miután e tervéről Bercsényit tudósította — a ki azt annál nagyobb helyesléssel fogadhatá, minthogy