Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XLI.
452 hogy a zsákmányt visszavegye. A kuruczok Kopházáig engedék magokat űzetni — míg üldözőiket a lesre nem vivők. Ekkor amazok előrohanván, úgy összevágták őket, hogy a huszárokból és vasasnémetekből a sopronyi német krónika szerént alig menekülhete meg nehány, a gyalogokból pedig épen csak kettő. A többi mind leöletett vagy elfogatott; de kegyelmet — úgymond — igen kevésnek adának, kivált a polgárok közűi csupán egynek, mivel ezekre — minthogy védelemközben egy kurucz had- n agyőt meglő vének — módfelett földühödtenek vala. „Hieben und schossen sie erbärmlich zusammen ...............und Hessen sie allso liegen; unter diesen allen sind nicht mehr davon, als der Mitäcker, und ein Hauer, welche einen kruzischen Officier zugesprungen, und ihrne so viel gebeten, dass er ihnen Pardon gab, doch mit harter und grosser Mühe dieselben kaum erretten und erhalten können vor den rasenden Gesind, welche wie die Bären erbittert waren, und mit den armen Leuten erschröcklich umgingen, dieselben zerhauet, und zerfetzet, dass man ihnen kam 11 hat erkennen können.“ ’) Ezalatt még több Hannover-vasas és labancz huszár indula a kuruczok után; a németek midőn a csatahelyre érkeztek, meglátván hogy a kurucz nagyszámú: menten hátat adának, s visszanyargaltak a városba. A labanczok azonban — kiknek kapitányok egy keresztelkedett zsidó volt — mivel elől mentek, a lesbe kerülének, s mind összevágattak, egyedül csak a keresztelt zsidó meneküle nagy ügy- gyel-bajjal vissza, annak is elfogák vezetéklovát s levágták szolgáját. Ha a Hannoverek is után ok mentek volna: „azok sem jártak volna jobban“ -— jegyzi meg a német krónikás. A sopronyi krónika az elesett fegyveres polgárok számát — neveiket is közli, melyekből látszik, hogy egy') Ritter-króniba.
