Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXXVII.
400 kezeit kurucz ezredek segélyül siettek: megint megtére Szent-Benedekbe. Maga Horváth igy irja meg ez esetet Poklusánról május 3-káról Károlyinak: „Én, kegyelmes uram, igen szerencsétlenül jártam compániámmal együtt; az sok hamis spion s árulók miá ellenségemtül az étczaka fölverettet- tem; nem az vigyázatlanság miatt : mert Isten látja, hogy talpon voltunk, és az réveken szüntelen patalléroztattam, de az hamis spion paraszt ember olyan réven hozta által, hogy az ember olyan helyen révet sem gondolhatna lenni; és igy rajtunk ütvén, oly hirtelen, hogy még lovamhoz sem tudtam kapni — mikoron az szemeim közé ló'tte az tüzet. Kénteleníttettem azért egy meztelen karddal elszaladni, úgy hogy minden lovamot és fegyveremet elvitte az ellenség, és katonáimnak is liarminczkettönek lovait elnyerték, soknak pedig két s három paripája voltának.“ Ismét, Pásztóról, máj. 11-kéró'l ugyanezen esetről: „Nem kétlem, hogy Nagyságod nem érthette, hogy az ellenségtől Talmács nevő faluban felverettettem; az ki is az ottvaló lakosoknak kémségek által következett. Négy katonámnak elestével —- kinek ketteje rabúl vagyon — magamnak paripáim, fegyverim, — csak éppen egy karddal , gyalog' maradtam; az katonáimnak negyvenig való lovaik odamaradtanak. Zólyomi és beszterczei német az két város között füvellőre kiszállott.“ (Károlyinak, Hevesre.) Bottyán Szécsényből május 2-kán ekkép ir Károlyinak Ságra: „Ezen órában veszem Nagyságod levelét, kiben érteni Nagyságod csudálkozását, hogy assistentiára kiván- tató katonaságnak szfíkit irtani. — Nem tudom ki informálhatta olly sinistre Nagyságodat, hogy én Szetén (az Ipoly mellett Gyerk és Lonthó között) három compániá- val lerakattam volna az lisztet, és magammal hozattam volna az katonaságot; holott én se katonáját nem láttam (visszajövőben), se lisztet le nem rakattam, annyival is
