Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXIII.

358

jellemzésekor. S most e szilaj, fegyelmeden nép január végétől martins elejéig, tehát egy hónapnál tovább idó'zék Nógrád, Hont, Bars, Komáromvármegyéken, mely vidék már a hosszas hadakozások, Újvár élelmezése, s az ellenség pusztításai folytán különben is ki volt élve. Még hozzá, ott töltött idejük épen farsangra esék : kétszeres alkalmat találának tehát a dorbézolásra, szegénység zaklatására. Ejjelnappal folyt a dáridozás a túl a tiszai hadak között, a kik képtelenül zsarolák, prédálák a lakosságot, s ki- pusztíták mindenébó'l.

Képzelhető', mennyi bosszúsága ló'n e miatt Bottyánnak, a ki a szegénység nyomorgatását sohasem tűrhette, és saját hadtestét szigorú rendben tartja vala. Egyre-másra jött a panasz hozzá Károlyi hadai ellen; e baj ó't nagyon keserűé; alig van ez idó'bó'l levele Károlyihoz, melyben a szegény nép érdekében édes-atyailag szót ne emelne, ama fegyelmeden katonaság rakonczátlankodásai ellen.

Mindgyárt febr. 8-iki levelében olvassuk: „Nagyságod hadaira rettenetes siralmas panaszok jő'nek: melly kegyetlenül bánnak az szegénységgel, liúz- nak-vonnak, prédáinak. Kérem alázatossan Nagyságodat: Istenre tekintvén, méltóztassék tiszteit megfenyíteni — ne engedjék annyira ruinálni az szegénységet!“

Jellemző', hogy a nép, daczára, hogy Károlyi hadai rendetlenkedének: nem ehhez, hanem Bottyánhoz fordult sérelme orvoslásáért. Bottyánt a szegénység mindig leghűbb pártfogójának tekinté, és ő', ki egész életén át az is vala, most sem tagadá meg magát, s ott a hol maga nem tehetett: mint láttuk, legalább szó-szólójuk volt, ső't könyörgött érettük.

Febr. 20-káról ismét, Károlyinak: „Minémü despe- rátióbul Írott memorialist adott nékem bé egy nógrádbéli paraszt varga: kívántam Fiam-Uramnak, kegyelmednek