Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXXII.
351 Továbbá Károlyinak, ugyanazon napról: „Praeterea kérem alázatossal! Excellentiádat, ezen meglankadt militiát megváltani méltóztatnék, hogy a jövendő hadakozásra is alkalmatos lehessen.“ Ugyancsak Kókay, később, Szent-Pétery Imre dandárnoknak: „Arra pedig igen szeretettel kelletik az urat kérnem, hogy vétessék már respectusban annyi nyughatatlanságunk, s éjjeli-nappali szüntelen való szolgálatunk, s valahova valamelly kis nyugodalomra mehessünk, mert egyátalán fogva annyira jutottunk, hogy immár portára való katonát alig állíthatunk; ha a Méltóságok rajtunk nem könnyebbítenek, éppen deficiálunk ......... Mostan is Generál Bottyán János uram O Nagysága Lévára fárasztott bennünköt puszta kőfalt rontani1), melly utbúl visszatérvén, ad minimum 40 katona hajtotta előtte a lovát.“ S ilyen elcsigázott hadnak kelle a védvonalakat oltalmazni. Bottyán előre tartott azért a védvonalakbeli katonaság kivitelétől, s figyelmezteté Károlyit, még Újvár felé indulásuk előtt; midőn pedig a szebellébi fölveretés bekövetkezett, Szécsényből febr. 17-kéről így ir Károlyi után, mellékelvén Örményi Kiss Pál említett levelét: „Szállásomra érkezésemmel vészem ezen accludált levelet, kiben is nékem mit Írjanak — méltóztassék Generális Uram, megérteni. Én még az postérung kivitele alkalmatosságával is megmondottam, hogy nem jól esik a dolog, mert gyakor instructioni szerint hogy secundálliat- tuk volna egymást? Nem volt kivel. Azonkívül penig Vajda András Colonellusom is elmenetelirül semmi liirt sem tett; többi postérungokat is én nagyon félteni attul. . . . Panaszkodnak azonkívül az kik többi postérungok') Bottyán a lévai várat azért vontatta le, mert a esászáriak bele akarák fészkelni magokat.
